Amikor már nem maradhat kimondatlan: elmondtam egy barátomnak, hogy szerintem valami nem stimmel az új szerelmével

Amikor megismertük egy barátom barátnőjét, az egész társaság többször összenézett. Sajnos nem azért, hogy milyen szimpatikus a lány, hanem azért, mert annyiszor mondott olyan furcsa dolgokat, amelyek egyáltalán nem illettek oda – vagy éppen úgy fest, mintha a csajszi egyáltalán nem értené, hogy miről van szó. Ez ez még a legkevesebb, hiszen az is feltűnt, hogy sokszor durván szól oda a barátunknak, és nevet azon, hogy leégeti valamivel.

Később ezt mindannyian ráfogtuk arra, hogy biztos csak nagyon izgul, hogy először találkozott velünk, de a helyzet hónapokkal később sem volt jobb. Bár mindenki a társaságból kedvesen állt a lányhoz, ő gyakran elég modortalanul válaszolt nekünk is, a szerelmét pedig gyakran alázta le valami durva poénnal, amin igazából csak ő maga nevetett, a srác pedig kissé meghunyászkodva hallgatta, pedig nem olyan fajta.

Pár hónap eltelt, és többször megbeszéltük a barátainkkal, hogy valakinek szólnia kellene, hiszen látszik, hogy a barátunk nem veszi észre, mit csinál vele az új kedvese. Rajta volt a rózsaszín szemüveg, ezért tudtuk, hogy nehéz lesz elmondani neki a véleményünket.

Természetesen senki nem akarta vállalni a kellemetlen feladatot. Pedig muszáj volt valakinek, hiszen azért vagyunk a barátai, hogy őszinték legyünk.

Így hát kinek is juthatott volna a feladat, ha nem nekem? Egy beszélgetős délutánon egyszer csak arra tereltem a szót a barátomnál, hogy miként érzi magát a választottjával. Kizárólag jókat mondott a lányról, s nem említette, hogy zavarná, a lány néha mennyire bunkó tud lenni vele vagy bárki mással.

Ekkor tapintatosan közöltem vele, hogy sajnos nekem feltűnt, mennyire furcsán viselkedik vele nyilvánosan a lány, és egyébként az sem túl szimpatikus, ahogyan a barátainak beszólogat, vagy épp gyakran nem köszön. Sőt, néha olyan megjegyzéseket tesz, amelyek oda sem illenek, viszont legalább alpáriak.

Innentől kezdve pedig mindenki gondolhatja, mi volt a válasz...

Természetesen megkaptam az összes dolgot, amire számítottam:

• Miért szólsz bele a kapcsolatomba?
• Nekem jó így.
• Nincs is úgy, ahogyan mondod.
• Féltékenykedsz, azért csinálod.
• Miért kell mást rossz színben feltüntetni?
• Mi közöd van hozzá?

Hiába próbáltam elmagyarázni, hogy csak neki akarok jót, én voltam a rossz fej, és nem hallgatott rám. Hetekig nem állt velem szóba, sőt, még a barátnőjének is elmondta, hogy letámadtam, és tőle is megkaptam a magamét üzenetekben. A lány azt is megírta, hogy a srác miattam veszekszik vele sokszor, és minek kellett beleavatkoznom.

A barátaink mind azt mondták, jó, hogy elmondtam a véleményemet, hátha észreveszi a barátunk, hogy nem hozzá illik ez a csajszi, és szerintük úgy tűnik, eljutott hozzá az üzenet, csak még magának sem ismerte be, mi a helyzet.

Valakinek muszáj volt őszintén elmondani a véleményét, mert szerintem ez a barátom érdeke volt.

Mások is próbálkoztak hasonló beavatkozással, és elárulták, hogyan sikerült.

Vannak, akiknek pedig sokkal jobban sikerült ezt megbeszélni a barátjukkal.

Te mit lépnél?

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!