Ákos a férfi-női kapcsolatokról, családról és az apaságról

Playboy: Amikor elkezdtél zenélni, tisztában voltál azzal, hova lehet ezzel eljutni és mindez milyen körítéssel társul?

Ákos: Fogalmam sem volt. Közlésvágytól fűtött tinédzser voltam, mint oly sokan, akik zenélni kezdenek. A szerzői-színpadi lét sok öröm mellett kiszolgáltatottá is teheti az embert. A közönség és a sajtó is imádja a skatulyázást. Erre nem vagyok alkalmas, túl sok minden érdekel. Simán belefér, hogy az egyik pillanatban egy aréna színpadán koncertezzek tízezer embernek, aztán erősítés és minden körítés nélkül énekeljek a parajdi sóbányában árva gyerekeknek. Egy „rendes” popzenész nem zavarja meg az összképet és a skatulyázós kedvet holmi Krúdy-estekkel, színházi munkákkal. Arról már nem is beszélve, hogy ha ma a megtérésről vagy a transzcendenssel való találkozásról akár csak érintőlegesen is megnyilatkozik az ember a nyilvánosság előtt, akkor azt kockáztatja, hogy kinevetik, lehülyézik, de az is valós veszély, hogy ájtatoskodni kezd, látok magam körül elég ilyet. Gyarló és nagyon is világi ember vagyok, de igyekszem a jó irányba nézni, mert hiszem, hogy van ilyen.

Playboy: Abban azért megegyezhetünk, nem mindenkinek ugyanaz az irány a helyes.

Ákos: Az út lehet különböző, a cél nem, hiszen az út végén mindenkire ugyanaz vár. Az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy mindenki saját magánmitológiát csiholjon magának. Privát erkölcse a gyilkosnak is van, a pszichopatának is – az erkölcs, a mítosz és a kultúra mindig a közösségé. A közösség pedig a hagyománnyal teszi le a névjegyét. Ma a puszta szó is szinte kizárólag negatív szövegkörnyezetben kerül elő: a „hagyományos” sokak számára egyenlő az ósdival, az elavulttal. Pedig a tradíció egyfajta könyvtár, az emberiség évezredek során felhalmozódott tudásának tárháza arról, hogy nemzedékek tapasztalata alapján mi az üdvözítő az ember számára. Hozzátehetjük, hogy a tradíció nem kínál megoldást olyan problémákra, amelyek éppen a hagyománytól való elszakadásból következnek.

Playboy: A saját életedben láthatóan fontosak, már-már elengedhetetlenek a hagyományok, de ez mennyire nyilvánul meg például a férfi-női szerepek leosztásában?

Ákos: Nem hiszem, hogy férfiak és nők viszonyában lehetne új a nap alatt, de tudom, hogy a korosztályom férfiai jobbára sikertelenül próbálkoznak a hagyományos szerepek újrateremtésével, felélesztésével. Pedig az álvidám szinglikkel, a kettétört kapcsolatokkal és az ezektől szenvedő gyerekekkel pettyezett magyari tájon nemigen látszik más, reménnyel kecsegtető megoldás.

Playboy: Ez a kudarc miben nyilvánul meg?

Ákos: A kapcsolatban élők viszonya a mi életkorunkra rugalmatlanná válik. A legtöbb konfliktus abból adódik, hogy már nem tudunk igazán változni, és nem tudjuk a másikat megváltoztatni sem. Ez különösen a férfiak számára jelent kudarcélményt. Az anyagi háttér megteremtése jobbára ránk marad – ez olyan magától értetődő, mint hogy van levegő –, de a szavunk már nem olyan fontos otthon, mint nagyapáinké. Pedig minden férfi, legyen sintér vagy politikus, újságíró vagy énekes, ott érzi magát otthon, ahol a véleménye meghatározó. A mai férfiak túlnyomó többsége ennyit sem tud elérni a családjában.

Playboy: Ez hogyan fordítható le a saját életedre? Azt gondolom, meglehetősen egyenes fickó vagy, aki nem kerüli el ezeket a szituációkat.

Ákos: Nem tudok általános megoldásokat mondani. Otthon nem vagyok popsztár, az biztos. Négy gyereket nevelünk szeretetben, a legkisebb négyéves, a legnagyobb tizenhat. Tényleg igaz, hogy az ember annyi életet él, ahány gyereke van: külön kis világ mindegyik. A családos léttel rengeteg öröm jár, konfliktusok és terhek is. Az utóbbiak oroszlánrészét a feleségem viszi, nagyon tisztelem ezért. Koncertekre való felkészülések során, lemezkészítés idején egyáltalán nem vagyok hadra fogható, ilyenkor szó szerint reggeltől estig dolgozom, éjjel próbán vagyok, rengeteg feszültség van az emberben. Ilyen időszakos túlterhelés mellett nem tudok például szülői értekezletre menni, leckét kikérdezni. De mielőtt szó érné a ház elejét, szoktam tanulni a gyerekeimmel, természetesen voltam már nyílt órán és szülőin is, profin készítek hűtőfürdőt és villámgyorsan cserélek kakás pelenkát. Ilyen egy igazi magyar playboy! Az is tény, hogy koncentrált munkát igénylő időszakokban komoly erőfeszítés mondjuk lázas gyereket ringatva éjszakázni. Volt részem ilyenben is bőven.

Mi a legjobb karácsonyi ajándék egy pasinak?
Hát a Playboy előfizetés!
Fizess elő rá ITT!!

Kíváncsi vagy, hogyan zajlott a fotózás?Nézd meg!

Kovács Ákos fotózása a Playboy Exclusive magazinba from Marquard Media Mo. Men's on Vimeo.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!