Koronavírus miatt 1 hónapot töltöttem edzésmentesen, és máris kitisztult a kép - 3 dolog, amit azóta betartok

Pontosan egy évet úsztam meg a koronavírus nélkül - de valahogy várható volt, hogy ez nem tartható sokáig, hiszen a gyerek minden nap óvodába járt, én pedig nem vagyok kifejezetten otthonülő típus - persze csak annyira mozgok, amennyire a jelenlegi szabályozások engedik. Rettegés azonban sosem volt bennem, mert biztos voltam az immunrendszeremben. Lekopogom, egyelőre úgy tűnik, hamar átvészeltem a dolgot, a poszt-covid kivizsgálásokat letudtam, így 4 héttel a betegség után ismét belevágtam az edzésbe.

Félreértés ne essék, néhány napig igen rémesen voltam, olyannyira, hogy elképzelni sem tudtam, hogy valaha megmozduljak, súlyt emeljek, vagy 100 métert is fussak. De szerencsére mindez már a múlté, viszont a 4 edzés nélküli hét több dologra is rávilágított. Ez egyébként a legtöbb idő volt 30 éve, amit sportmentesen töltöttem, a terhességeim alatt sportoltam, a szülések után 3 héttel mindkét alkalommal nyújtottam, tornáztam, csináltam, amit kellett. Nem azért, mert elmebeteg vagyok, hanem mert a sport a lételemem és pont.

De úgy érzem, valami mégis félrement, amikor beteg lettem. Túlzásba vittem - mindent. Bekattantam a nyári formára, elkezdtem elégedetlenkedni magammal, a nagy otthonlétben rengeteget agyaltam azon, mit és hogyan csináljak, egyek, sportoljak, hogy itt kerekebb legyen, ott vékonyabb, amott meg szálkásabb. Ám ez a sok agyalás bizony nem kicsit időrabló tevékenység, ráadásul energia is megy rá, nem is kevés.

Ez után jött a betegség, amikor volt időm átgondolni, mit akarok, mit nem, mennyire fontos, hogy vért izzadva kipréseljem magamból a heti 5 edzést, akkor is, ha nyomaszt, hogy közben millió dolgom lenne. A négy hét után, amikor ismét minden a helyére került, és szépen, fokozatosan elkezdtem futni és súlyzózni, elhatároztam pár fontos dolgot - kattints a Runner's World oldalára!