Nézd meg a galériánkat - 4 kép
Kísérlet: Ilyen egy hétvége kikapcsolt telefonnal
Egy újabb függőség, amire csak legyintünk: túlzásba lehet vinni a sportolást?
Önbizalom, Életmód, Önismeret, Fitt2020. augusztus 1. #Önbizalom#Pszichológia#Életmód#Sport#Edzés#Galéria#Fitteskedjünk#Függőség#túlzásba vitt sport
Photo by CATHY PHAM on Unsplash
Vajon rá lehet annyira kattanni a sportra, hogy az már túl sok legyen? És ha igen, mit tehetsz ellene?
Mindenki tudja, hogy mennyire fontos az egészséges táplálkozás mellett a rendszeres edzés. De ha az már önsanyargatássá válik, akkor pont az ellenkező hatást érheted el vele: nemcsak a motivációd csökken, hanem az egészséged is könnyen veszélybe kerülhet.
„Egészséges drog”
Akik ismernek, tudják, hogy régebben rengeteget edzettem. Nem telt el úgy nap, hogy ne mentem volna le a konditerembe, ahol általában valami kardióval kezdtem, majd az erősítés következett. Mellette szinte minden csoportos órára eljártam, és kis idő múlva már az összes edző előre köszönt nekem, miközben a fehérjeturmixomat kevertem. Nem mondom, megvolt az eredménye: még sosem voltam olyan vékony és izmos, mint akkoriban. Mégis, a ruháimban fityegő s-es címke csak rövid ideig okozott örömet, belül szenvedtem. Állandóan találtam valami hibát magamon, folyton az járt a fejemben, hogy muszáj keményebben edzenem, és volt, hogy egy szülinapi vacsorán elsírtam magam, amikor beleharaptam az ünnepelt tortájába. Nem volt magánéletem, a pasimat alig láttam, és a barátaimat is hanyagoltam, az állandósult térdfájásomról nem is beszélve. Mégsem tudtam leállni. A sport számomra olyan volt, mint másnak az alkohol vagy a drog: uralta az életemet.
Vékony határvonal
De hát sportolni jó, nem? Persze, hiszen a mozgás amellett, hogy formálja a testet, endorfint termel, ami a boldogságérzetért felelős, szóval egy kiadós edzés után feldobottnak érzed magad (pont emiatt is lehet rákattanni). De akkor miért gond, ha túltolod? Dr. Harsányi Szabolcs Gergő sportpszichológus úgy véli, hogy természetesen mindent túlzásba lehet vinni, akár az olyan egészséges dolgot is, mint amilyen az edzés. Az ortorexia nervosa szót az anorexia nervosa mintájára alkotta meg Steven Bratman pszichiáter 1997-ben. A kifejezés egy olyan lelki zavart takar, amikor valakinek a tudata annyira beszűkül, hogy az egészséges, vagy inkább az annak hitt életmódnak rendel mindent alá az életében, már-már betege lesz az edzésnek és táplálkozásnak. „Könnyen előfordulhat az, hogy egy idő után csak nyűggé válik a sport, ha nem a mozgás öröme miatt csináljuk, hanem valamiféle kényszerből. De azt, hogy mikor válik valaki ortorexiássá, illetve mikor alakul át mindez mentális problémává, csakis szakember állapíthatja meg.” Azt is elmondta a sportpszichológus, hogy vékony a határ aközött, hogy mikor motivált valaki, és mikor viszi túlzásba. „Ez mind egyénenként változik. Hiszen egy élsportoló és egy átlagember között nagy különbség van motiváció szempontjából is. Míg a versenyzőt a győzelem, az eredmények produkálása hajtja, addig aki elmegy focizni a barátaival, elég, ha kikapcsolódhat kicsit a parkban.”
forrás: Photo by CATHY PHAM on Unsplash
Sokakat érint
Mivel a sportolás viszonylag szigorú keretek között zajlik (bizonyos időpontban, helyszínen, körülmények között) kell végezni, ezért akik hajlamosak a kényszerbetegségekre (obszesszív-kompulzív zavar, angol rövidítése OCD), azok hajlamosabbak átesni a ló túloldalára is. Ők azok, akiknél a motivációt rövid idő alatt a megfelelési kényszer válthatja fel. Viszont ez elég gyakori: M. M. Antony és társai 1998-as kutatása szerint az emberek 80%-a élete során érez kényszeres gondolatokat, irányíthatatlan szorongást, ami nagy stresszt jelent az egyén számára. Dr. Judy L. Van Raalte, a Springfield University pszichológiaprofesszora szerint azonban a sportolók között nem feltétlenül van több OCD-re hajlamos ember a többieknél, de a megfelelő motiváltsághoz elengedhetetlen versenyszellem és a tökéletességre való törekvés bizony jobban hajlamosíthatja őket a szorongásra és a depresszióra is.
Mikor túl sok a sok?
Ha az alábbi állítások közül kettő igaz rád, akkor talán érdemes lenne visszavenned az edzéseid mennyiségéből.
- Már nem okoz örömet a sport, csak muszájból csinálod.
- Egyre kevesebbszer találkozol a barátaiddal/pároddal az edzés miatt.
- Minden gondolatod akörül forog, hogy mikor mész edzeni/mikor mit ehetsz.
- Gyakran mondasz le programot az edzés miatt.
- Bűntudatod van, ha valami miatt nem jutsz el a konditerembe.
- Még akkor sem adsz magadnak szabadnapot, ha beteg vagy.
- Ha lassabban jönnek az eredmények, gyakran bünteted magad egy még keményebb edzéssel.
- Nem magadhoz méred a teljesítményedet, hanem másokhoz.
- Általánosságban rossz a közérzeted, kevés örömöt találsz a mindennapokban.
- Gyakran küzdesz sportsérülésekkel, vagy sokszor érzed magad kimerültnek.
- Nehezen tudsz kikapcsolni, és az alvással is problémáid akadnak.
Állj meg egy kicsit
Ha nem készülsz olimpikonnak, de már a szociális életed is a kárát látja az edzésnek, akkor érdemes behúznod azt a kéziféket, és kicsit távolabbról megvizsgálnod az eseményeket. Vajon még mindig az hajt, hogy egészséges legyél, vagy már pont ellenkezőleg: nem érdekel az sem, hogy itt-ott már fáj, csak meglegyen a napi adagod? Utóbbi esetén érdemes különböző mindfulness és szorongásoldó gyakorlatokat bevetned a mindennapjaid során, ami segíthet kikapcsolódnod. Szabolcs szerint jó ötlet, ha elgondolkozol, hogy mi miatt is szereted az adott mozgásformát. Ha nehezen jut bármi is az eszedbe, akkor pedig inkább keress másikat. „Fontos, hogy mindenki tudatosítsa magában azt, hogy – bár a testünk is szebb lesz tőle – sportolni alapvetően jó dolog, egy igazi örömforrás.”
A legjobb ha a sportmentes napokat kiegészíted egy kis digitális detox-szal is!
A cikk először a JOY magazin 2020/02. lapszámában jelent meg.