Aki szép és fiatal nő, nem lehet alkoholista. Vagy mégis?

Pár éve nagy port kavart egy francia reklámügynökség, a BETC akciója, amely a fiatal lányok körében elterjedt „glamourizált alkoholizmusra” szerette volna a figyelmet irányítani. Az ügynökségnél kitaláltak egy fiktív divatblogger karaktert, a huszonöt éves Louise Delage-t, aki néhány hónapon keresztül naponta többször töltött fel képeket irigylésre méltó (?) életéről az Instagramra (amin azóta csupán egy videó szerepel). A franciásan sikkes lány menő partikról csekkolt be, párizsi tetőteraszokról posztolt és jachtokon süttette a hasát. Nem meglepő módon pár hét alatt több mint ötvenezren követték be, és minden képe több száz lájkot kapott.

Meglepő fordulat

Az utolsó posztjában azonban lerántotta a leplet az egész akcióról. Kiderült, hogy a lány képeiben más közös pont is volt az álom életmód mellett: méghozzá az, hogy Louise mindegyiken valamilyen alkoholt szorongatott a kezében. Nem volt válogatós: rozébor, sör, koktél, pezsgő... Az üzenet egyértelmű: gyakran a fényűző életmód vagy a csinos külső komoly problémákat is rejthet, amelyek hiába vannak az orrunk előtt, nem vesszük őket észre. Hiszen aki szép és fiatal, az nem lehet alkoholista. Vagy mégis?

Semmi jele nem volt

Kata (a nevét megváltoztattuk) szintén fiatal, egyetemet végzett, jó körülmények között élő lány, akiről senki sem gondolná, hogy bármi baja lehet az itallal. Ő, mint sokan mások is, gyerekkorában kóstolt először alkoholt. Akkor persze még csak a kíváncsiság hajtotta. Vajon milyen íze lehet a pezsgőnek, amit a felnőttek olyan szívesen isznak? Természetesen akkor egyáltalán nem ízlett neki. Később, már gimisként néhány hétvégi buliban újra megízlelte az italt, de akkor még tökéletesen megvolt nélküle is, szó sem volt függőségről. Ám ez sem váratott sokáig magára.

Az egyetemi évek alatt kezdődött

„Ahogy minden egyetemistának, nekem is hatalmas élmény volt kiszakadni otthonról, és szabadon azt csinálni, amit akarok. A többiekkel szinte minden este iszogattunk, buliztunk, sokszor még órák között is. Eleinte valóban a társaságért jártam el, de egy idő után már azért, mert így volt alkalmam inni. Jellemzően én ittam a legtöbbet, én fejeztem be a leghamarabb az előttem lévő pohár italt, és az agyvérzés kerülgetett, amikor a többiek haza akartak indulni, én pedig éreztem, hogy nekem még nem elég. Sokszor beültünk valahova, ők csak kávét vagy üdítőt fogyasztottak, én pedig akkor sem bírtam ki, hogy ne egy sört kérjek ki. Kerestem az alkalmat az ivásra.”

A huszonéves lány úgy fogalmaz, hogy ő „ritka példány” az alkoholisták között: viszonylag hamar felismerte és be is vallotta magának, hogy baj van. Azt mondja, hogy tapasztalatai alapján kevés alkoholfüggőre jellemző ez a fajta őszinteség. Akkor kezdett el igazán aggódni, amikor – mivel a barátai előtt már végtelenül kellemetlen volt a fentebb is említett példa – elkezdett egyedül inni. Minden este.

Szakértői szemmel

A témában jártas szakemberek szerint a fiatal korosztályra leginkább az alkalomszerű, szociális nagyivás („binge drinking”) a jellemző. Ez azt jelenti, hogy leginkább együtt, bulikban fogyasztanak nagy mennyiségű alkoholt, szinte kontrollálatlan módon. Elekes Zsuzsanna szociológus szerint a hat vagy annál több ital elfogyasztása jelenti a nagyivást. A vizsgálatok szerint ez a 18–25 év közötti fiatalok között a legelterjedtebb, de a középiskolásokra is egyre inkább jellemző. 2002-es adatok szerint a megkérdezett budapesti középiskolások 30%- ánál fordult elő a megelőző egy hónapban legalább egyszer.

A lányok inkább a legális szereket választják

A binge drinking nem feltétlenül vezet alkoholbetegséghez, de növeli kialakulásának kockázatát. 1995-től pedig a középiskolás lányok szerfogyasztási mutatói felzárkózóban vannak a fiúkéhoz, mind a legális, mind az illegális szerek tekintetében. Különbség, hogy a fiúk inkább nyúlnak valamilyen tiltott szerhez, míg a lányokra inkább a törvény által nem tiltott szerek használata jellemzőbb (pl.: nyugtatók).

Egyénfüggő függőség

Az alkoholbetegség kialakulásában azonban számos tényező vesz részt, így genetikai, neurobiológiai faktorok, pszichológiai személyiségbeli tényezők, valamint környezeti hatások és az alkohol elérhetősége is. Kata úgy fogalmaz, hogy szerinte az az alkoholista, akinek az alkohol megszerzése és elfogyasztása annyira a fontossági sorrend elejére került, hogy az már teljesen átalakította az életét. „Minden este otthon iszom, alig járok már el valahova, elhanyagoltam, sőt leépítettem a fontos dolgokat magam körül, és saját magamat is. Nem gondolom, hogy a lányok titkolni próbálnák az alkoholproblémáikat. Nagy részük saját magának sem vallja be, hogy baj van.

Segít, ha beszélünk róla

Kata blogot vezet a leszokásáról, ahol nyíltan beszél a nehézségeiről, tapasztalatairól. Internetes naplójának talán az a legnagyobb érdeme, hogy (a francia Instagram-kampányhoz hasonlóan) felhívja a figyelmet arra, hogy az előítéletekkel ellentétben nemcsak idős, püffedt fejű férfiak lehetnek alkoholisták, akik egész nap részegen fetrengenek. „Rendszeresen alkoholt fogyasztani a húszas-harmincas éveinkben teljesen normálisnak, sokszor már kötelezőnek mondható. Sajnos az átlagemberek csak azt tartják alkoholistának, aki már a folyamat végén van. Engem is rendszeresen lehurrognak a blogon, hogy az alkoholizmus nem egy folyamat, pedig nagyon is az. És sokkal előbb meg lehetne fogni, mint ahogy azt most tesszük.” Fontos, hogy felismerjük az árulkodó jeleket!

Mit tehetünk?

Kiss Anna addiktológia területen dolgozó pszichológus. Szerinte bár biztos recept nincs, de bizonyos tényezők védőfaktorok lehetnek a függőségek kialakulásával szemben. „Ilyen a biztonságot jelentő kapcsolatrendszer és az elérhető támasz mértéke egy esetleges krízis esetén. Megelőző hatása lehet az örömforrást jelentő hobbiknak, például a sportnak. Fontos, hogy sikeresnek érezzük magunkat az életben, akár a munkahelyen, akár az iskolában.” Ha pedig már baj van, Kata szerint akkor is több lehetőségünk van. „Voltam pszichológusnál és Anonim Alkoholisták gyűlésen is. Ilyenkor az ember magányos és összetört, az pedig csodálatos érzés, hogy ott vannak mások is, akik ugyanazon mennek keresztül.” Van testi és lelki függőség is. Míg előbbivel szerinte nem tanácsos „szórakoznunk”, tehát minél hamarabb orvosi segítséget és akár gyógyszeres kezelést is kell kérnünk, a lelki függőséget sokkal nehezebb kezelnünk, hiszen akkor mi vagyunk a „legyőzendő fél”.

„Írtam egy listát arról, hogy mi mindent rontottam el magam körül, mióta iszom. Most azon vagyok, hogy ezt szépen kipipáljam. Nem könnyű, de fontos.” Ki kell tűznöd egy célt, amit csak akkor tudsz elérni, ha végre már nem iszol. Kata már megtette.

Alkohol nélkül is lehet menő és sikeres életet élni. Erre jó példák a galériánkban szereplő sztárok, akik egyáltalán nem szoktak inni.

JOY magazin, 2017/01