"Végig sportoltam mindkét terhességem alatt, és egyáltalán nem a súlyom miatt csináltam!"

Minden nő másként birkózik meg azzal, ahogyan a teste a várandósság alatt átalakul. Szerintem azonban azok, akik a terhesség előtt is sokat foglalkoztak a testükkel, kicsit nehezebb helyzetben vannak. Mert ugyan csodás dolog az, amikor az ember tudja, hogy hamarosan életet ad egy gyermeknek, azt viszont nem mindenkinek könnyű feldolgozni, hogy a test, amiért évtizedekig keményen dolgozott, amit néha bizony sanyargatott, maximálisan kihasznált, most egy pillanat alatt teljesen megváltozik.

Beismerem, nekem is nehezen megy a dolog. Az első terhességem alatt 23 kilót híztam annak ellenére, hogy figyeltem az étrendemre, és heti 3-4 alkalommal sportoltam, a szülés után egy évvel pedig egy deka felesleg sem maradt rajtam. Fitt kismama voltam, nem esett nehezemre a mozgás, és most, a második várandósságom alatt talán még aktívabb vagyok, hiszen van már egy izgő-mozgó csemetém. De látom azokat a kismamákat is - és most nem a veszélyeztetett terhesekről beszélek -, akik meg sem moccanak, 10 perc sétával tudják le az orvos által javasolt mozgást, közben meg temérdek bajuk van a babavárás alatt.

Nekik meg kellene érteniük: nem a kilók, a feszes popsi miatt kell ilyenkor is mozogni, sokkal inkább önmaguk és a pici miatt!

A következő indokok egyenként is nagyon fontosak, ha azonban rendesen sportolsz a babavárás alatt, ezerszer könnyebb lesz a pocakos lét, és az azt követő időszak is!

Mindenhol jobban fogod bírni a gyűrődést!

Hidd el, nem árt felkészülni a gyerekre, mert a legtöbb baba mellett nincs sok idő a pihenésre, és igenis nagyon aktívnak kell maradni. Ha pocakosan sem hagyod el magad, akkor garantálom, nem készülsz ki úgy az első hetekben, mint ha lustálkodnál! És nem csak az anyai dolgokról van szó: engem a császármetszés sem vágott taccsra testileg annyira, mint sok más ismerősömet, a szülés után 10 nappal pedig az orvos engedélyével már ismét tornáztam. Pillanatok alatt regenerálódtam 30 felett, és ezt nagyrészt a mozgásnak köszönhetem!

Az edzéstől boldogabb leszel

Nem titok, hogy a mozgás hatására endorfin, azaz boldogsághormon szabadul fel a testben, erre pedig nagyon nagy szüksége van egy kismamának, akinek épp rossz napja van, tombolnak a hormonjai, nem aludt rendesen az éjszaka, és még a védőnő is leszúrja, hogy túl sokat hízott...

Ellazít, kikapcsol

Sosem szerettem úszni, de a minap eljutottam egy uszodába, és hirtelen kedvem támadt a vízhez. 30 percet úsztam, egészen fantasztikus volt! Légiesen könnyűnek éreztem magam, a nagy pocak nem feszített, elképesztően ellazultam közben, és azt éreztem, hogy a bennem lévő kis ember is ezt érzi. A víz hihetetlen módon összekapcsolt bennünket, így eldöntöttem, hogy a jóga és az alakformálás mellett a heti úszást is beiktatom!

Jobban alszol éjszaka

Az első várandósságot is végigtornáztam, most azonban kicsit több időm van erre, ennek pedig éjszaka is érzem a hatását: a 7.hónap közepén - ha csak nem kelt a nagyfiam - még mindig édesdeden átaluszom az éjszakákat, nem okoz gondot az elalvás sem.

A gerinc is hálás lesz érte

Az egyre növekvő pluszsúly, majd a baba érkezése után a szoptatás és a pici cipelése bizony kemény meló a hátadnak, de hidd el, ha nem hagyod abba a mozgást, erősíted a hátizmaidat, jógázol, úszol, akkor fogalmad sem lesz, miről beszél a többi kismama, amikor a kínzó hátfájást emlegetik.

Kevésbé vizesedsz majd

Ez is hajlam kérdése, de sok kismama várandósságát bizony nagyon komolyan megnehezítik a dagadó lábak, a puffadás, a vizesedés. A mozgástól azonban minden jobban működik a testben, hiszen ez serkenti a keringést! Az első terhességem alatt sokat ültem irodában, és már a 6. hónaptól durván vizesedtem, pedig tél volt. Most hetek óta kánikula van, sokkal többet rohangálok, csak napi pár órát ülök a gép előtt, és láss csodát: még feljönnek rám a gyűrűim is!

Erősíti az önbizalmat

Valljuk be, egyik konditeremben, aerobikórán vagy uszodában sem hemzsegnek a pocakos kismamák, mert sokak fejében a terhesség még mindig a pihenéssel, önmagunk kímélésével kapcsolódik össze. Bevallom, igenis jól esik, amikor a konditeremben, a legkisebb súlyokat emelgetve is elismerően néz rám 1-2 pasi, hogy ez igen, így kell ezt csinálni. Vagy amikor a jógán simán megcsinálom azokat a gyakorlatokat, amiket a nem pocakosok is alig. Vagy amikor a Pilates edzésen jobban bírom a farizom edzést, mint azok, akiken nem fityeg egy 12 kilós "medicinlabda".

De persze elsősorban magamért és a babámért csinálom. Szóval hajrá, tessék mozogni, pocakos mamik!