Egy hónapja nem eszem húst: máris sokat változott a testem az elmúlt hetekben

Steakevőből vega

Egy hónapja vegák vagyunk, így gondoltam, ha valaki hasonló változtatáson töri a fejét, a cikk segítség lehet pár dologban. Én nagyjából 10 éve voltam már vegetáriánus egy évig, de akkor még abszolút ok nélkül vágtam bele. Nem figyeltem a tápanyagbevitelre, főképp szénhidráttal kompenzáltam, alig ettem fehérjét, így nem mondhatnám, hogy bármi hasznosat tapasztaltam akkor a húsmentes létből.

Azóta már ezerszer tudatosabban étkezünk, rengeteg zöldséget eszünk, de szinte minden nap volt otthon húsétel is. Na nem a hizlaló fajtákból, de csirkemell, sonka, pulyka mindig szerepelt a menüben. Ennek főképp az az oka, hogy próbáltunk fogyni, így a hús, zöldségekkel, jóféle körettel mindig jó, és nagyon egyszerű opció.

Egy idő után azonban kezdett sok lenni a dolog, a mindennapi életünk pedig nem is lehetne stresszesebb jelenleg. A férjem (aki egyébként heti 5 napon kőkemény erősítő edzést végez nagy súlyokkal) a Netflixen végignézett egy műsort arról, hogy vegán testépítők arról számoltak be, mennyivel jobb formában vannak, amióta száműzték az étrendjükből az állati eredetű dolgokat. És itt jön az, hogy hiába próbálsz valakit meggyőzni a helyes étkezésről, a sport fontosságáról, addig nem érhetsz célt, amíg fejben nem kattan át valami.

A férjemnél ez megtörtént, és megbeszéltük, hogy együtt megpróbáljuk a dolgot, ám először csak a húst, a tejet és az állati fehérjeporokat nem fogyasztjuk. Hivatalosan érdemes fokozatosan átállni erre az étkezésre, nálunk azonban jobban bejön a drasztikus átállás. Másnaptól tehát nem ettünk húst, halat viszont heti egy-két alkalommal igen - hozzáteszem már az sem esik túl jól. Az viszont, hogy együtt csináljuk, jelentősen megkönnyíti a dolgokat, hiszen így mindig egyszerűbb az életmódváltás, mint akkor, amikor a másik jóízüen eszi mellettünk a csirkepaprikást.

Egyelőre simán megy a húsmentes élet, lassan szeretnénk kipróbálni a vegán étkezést is. A gyermekeinket eszünkben sincs erre szoktatni, ők épp annyi húst kapnak mint előtte, mi azonban külön étkezünk, és a következőket tapasztaltuk 1 hónap után - gondoltam, leírom a jókat és rosszakat egyaránt.

A cikk a Runner's World oldalán folytatódik!