Nagy édességfüggő voltam: ez történt, miután mégis megvontam magamtól a cukrot

Életem jelentős részében, ha valaki megkérdezte tőlem, hogy van-e káros szenvedélyem, mindig csak annyit mondtam, hogy a csoki. Nem igazán telt el úgy nap, hogy legalább egyet ne ettem volna, de szintén nagy rajongója voltam az édes üdítőknek, és persze a csokis kekszeknek is. Mindig úgy gondoltam, hogy ezekről én nem tudnék "leszokni", és nem is akarok, míg meg nem érkezett a koronavírus. Amikor ugyanis karanténba kerültem, és egyáltalán nem mozdultam ki a lakásból, elég hamar észrevettem magamon a negatív változást, amihez a cukorfogyasztásom is hozzájárult. Úgyhogy májusban erőt vettem magamon, és azt mondtam:

Félretettem hát az összes csokit, a kávémat elkezdtem minimális cukorral inni, és hiába kívántam meg az üdítőket, erős maradtam. A gond, hogy mivel a testem már hozzászokott a cukorhoz, az első nap végére erős fejfájásom lett, amin sem a fájdalomcsillapítók, sem a hosszú éjszakai alvás nem segített. Már majdnem fel is hagytam az egésszel, amikor a harmadik-negyedik nap környékén kezdtem jobban érezni magam. Legalábbis a fejfájás terén, mert ezt leszámítva viszont elég fáradékony lettem, és legszívesebben csak aludtam volna. Ha te is azon gondolkodsz, hogy esetleg felhagynál a cukorfogyasztással, tudnod kell, hogy ez lesz a legrosszabb időszak, de szerencsére nem tart sokáig, és utána megtérül a kitartásod. Úgyhogy ne add fel!

A következő hatást két hét környékén fedeztem fel az arcomon. Ezt megelőzően ugyanis eléggé kipattogtam, és nem akart elmúlni, mindegy, mit használtam rá. Amikor viszont abbahagytam a cukorevést, szép lassan kitisztult a bőröm, és azóta sincs rá panasz! A másik, hogy itt kezdett elmúlni a fáradtságérzetem. Egyre könnyebben keltem ki az ágyból reggelente, és napközben sem éreztem azt, hogy legszívesebben csak aludnék a kanapén. A cukor már nem is igazán hiányzott ezen a ponton, bár néha azért, amikor a barátom mellettem ette a csokis pudingot, majdnem elcsábultam.

Egy hónap után pedig a mérlegre állva nagyon jó hír fogadott: fogytam két kilót! Nem kezdtem el többet mozogni, mint előtte, és nem ettem kevesebbet semmi másból. Csak annyit csináltam, hogy nemet mondtam a csokira, és nem ettem este már édességet, ahogy azt amúgy korábban tettem. A két kiló úgy ment le, hogy nem kellett különösebb erőfeszítést tennem, de azt gondolom, hogy ha mindemellett belekezdtem volna az edzésbe, és kevesebb tésztát eszek (ez a másik "függőségem", amiről most még nem tudnék leszokni, de a cukros teszt után ki tudja), még szebb lenne az eredmény.

Szintén egy hónap után éreztem először azt, hogy egyáltalán nem kívánom az édességet. Régen ilyen nem volt. Lehetett hajnali 3 is, mély álomból ébredve, akkor is tudtam volna enni egy csokit, de most már gond nélkül megállom, ha vendégségbe megyek, és sütivel kínálnak. Nagyon ritkán engedek a kísértésnek, ilyenkor pedig egy-két napig újra nehezebb ellenállni, de ahogy telik az idő, mindig egy kicsit könnyebb lesz. Pláne, hogy van, amikor kifejezetten rosszul leszek az édességevés után, és elmegy a kedvem tőle.

100%-ig én sem zártam ki a cukrot az életemből, a kávémhoz egy keveset mindig teszek, és van, hogy muszáj ennem egy jégkrémet a 32°C-ban. De magamhoz képest rengeteget fejlődtem, a pozitív hatások pedig motiválnak arra, hogy ez így is maradjon. Ha belekezdesz a cukorfogyasztásod lecsökkentésébe, saját tapasztalataim szerint nagyjából egy hónapig kell kibírnod, hogy könnyebb legyen, és meglásd magadon a változást, úgyhogy addig - bármennyire nehéz is eleinte - feltétlenül tarts ki!

Cukor helyett szerencsére akad bőven alternatíva, a galériában pedig mutatunk is párat!