Nem szerettem, most mégis vágyom rá: a futás az egyik mentsváram a koronavírus idején

Getty Images
Menyes Barbi

Soha ne mondd, hogy soha! Én, aki a gimiben minden létező sulikört elcsaltam, és a sportpályára is csak családi nyomásra mentem a többiekkel edzeni, most őszintén örömmel állok neki a kis távom teljesítésének.

Világéletemben sportoltam, a szülések után is pikk-pakk felépültem, és amint lehetett, edzettem. De futóalkatom sosem volt, és a hideg kirázott a sprintektől, vagy a komolyabb távoktól is. Nekem az aerobik, a spinning, a jóga, majd a funkcionális edzés, a súlyzózás és a rengeteg nyújtás váltak be, na meg a csoportos órák. Nem hittem, hogy valaha is futok majd.

Ám a pandémia átírta a dolgokat, és amikor felmerült, hogy ez bizony nem játék, és az edzőtermek bezárnak, őszintén megijedtem. Nekem kell a mozgás, különösen akkor, ha a #maradjotthont is betartom. De tudtam, ha nem edzek, azt tényleg a család bánja, a stresszfaktorom pedig az egekben lesz. Így még a boltok bezárása előtt vettem magamnak egy "új" futócipőt, mert jobbank láttam a lábamat nem kínozni az otthonival, amit a diplomázásomkor vettem. 12 éve...

Olvasd el ezt is!
Végre találtak valamit, ami megoldás lehet a koronavírus egyik legrémisztőbb hatására
forrás: GettyImages

A cikk folytatását a Runner's World oldalán találod!

Nézd meg a galériánkat - 4 kép
Lefogyhatok egyáltalán, ha utálok futni? 4 kérdés a fitnesz szakértőhöz