A csendes gyilkos vasmarkába zárva: elárulom, milyen együtt élni az endometriózissal

Vajon mit fognak rólam gondolni, ha egy kényesebb témáról beszélek? Meddig kell még együtt élnem a folyamatos fájdalmakkal? Miért vérzek egy hónapban 3-szor? Mikor lehet kisbabám? Hisznek majd nekem azok, akiknek megnyílok erről a témáról, vagy csak a figyelemhiányos és a túlérzékeny címkéket fogják rám aggatni?

Közel 8 éve tartó szenvedés, kétségbeesés, önsajnálás és több ezer könnyes papír zsebkendő után úgy éreztem, hogy a tettek mezejére szeretnék lépni és ezzel egyidejűleg vallani szeretnék a betegségemről. Egy krónikus betegségről, ami akár több millió nőt is érinthet. A célom mindezzel? Nem önsajnáltatás, hanem a prevenció fontosságára való erőteljes figyelemfelhívás.

Elképzelhető, sőt egészen biztos, hogy pár helyen ez a történet nem lesz túl vidám. Valószínűleg sokakat mellbe vág majd mindez és olyan is lesz, aki ezután apró kismadárhoz hasonlóan összerezzen majd, ha az endometriózis szót meghallja. Azonban ez az én történetem. A te történeted is egyben. A mi történetünk. Azoké a bátor és kitartó nőké, akik semmitől sem riadnak vissza és a lehetetlen szó nem szerepel a szótárukban.

A fájdalmas igazság nyomában

Végtelen számú kérdés, kevés válasz és temérdek kétség. Ezzel a három jelzővel tudnám igazán kifejezni az endometriózissal együtt élő nők lelki állapotát.

Az elmúlt napok, hónapok és évek során annyi sav szerűen maró, lélektépázó gondolat és kérdés merült fel bennem, amennyitől a legtöbb ember feje talán szétrobbanna. Ötletek, orvosi próbálkozások, gyógyszer cserék és műtétek. Mindhiába.

A legtöbb ember ilyenkor meglepődve visszakérdez, hogy ez mégis milyen kacifántos szó? A pontos jelentésével sajnos sokan nincsenek tisztában, így elkönyvelik egy furcsa, talán nem is létező betegségnek. Ami számukra és még sok ember számára csupán egy jelentéktelen, kiejthetetlen nevű orvosi kifejezés, az számomra maga a pokol. Nekem és még több millió nő számára az endometriózis egyet jelent a fájdalommal, az előítéletekkel, kegyetlen alhasi görcsökkel és megannyi szexuális frusztrációval. Napokkal, amikor a tükörbe nézve nem tudtam, hogy ki néz vissza rám.

Az én történetem is úgy kezdődött, mint a legtöbb endometriózisban szenvedő nőé: megmagyarázhatatlan görcsökkel és vérzészavarokkal. 14 éves voltam, amikor először megjött a menstruációm. Valahogy tudat alatt már ekkor éreztem, hogy nehezen tudom elfogadni ezt az egész havi szenvedéses kálváriát. Ahogy pedig teltek az évek, egyre rosszabb és nehezebb lett minden.

Átalvatlan éjszakák, akár két hónapig is elhúzódó vérzészavarok, ügyeletre járkálások, sürgősségin ücsörgések, számtalan vizsgálat és kétely. Ezekkel telt az elmúlt 8 évem. Természetgyógyászok, urológusok, fájdalomterapeuták, gasztroenterológusok, belgyógyászok, nőgyógyászok és sebészek. Annyi orvosnál voltam, hogy mások talán egész életükben nem járnak ennyiszer rendelők és kórházak közelébe, mint én az elmúlt időszak alatt. Temérdek orvosnál voltam, viszont igazi, megértő emberrel, aki orvosnak hívta magát, alig találkoztam.

A bizalmam megrendült, főként a férfi nőgyógyászokban, hiszen többen éveken át rossz diagnózissal próbáltak kezelni, amelyek természetesen nem csak nem hatottak, de még a gyenge emésztésemet és a gyomromat is gyorsan tönkretették. Egyszer egy nőgyógyászati vizsgálat alakalmával rákérdeztem az akkori orvosomra: nem lehet endometriózisom? Akkor már egyre több helyen olvastam és láttam, hogy ez a betegség hasonló fájdalmakat és vérzészavarokat, illetve fertőzéseket, esetenként gyulladásokat okoz, mint amilyennel én is küzdöttem. A válasza természetesen egy közönyös, abszolút érzelemmentes mosoly, majd egy legyintés volt.

Elkeseredtem, mert a problémám állandósult és nem lettem jobban semmilyen gyógyszertől, hormontól vagy hüvelyi készítménytől. Egyszer, egy szeptemberi estén, -amikor a fájdalomtól még arról is elfeledkeztem egy pillanat erejéig, hogy mi is a célom a jövőben- végleg döntöttem. Nem hagyom, hogy rám bizonyítsák, hogy semmi bajom és biztosan pszichésen produkálom a tüneteket. Végleg betelt a pohár és a következő napon felkerestem egy jónevű, ismert endometriózis specialistát.

A hüvelyi ultrahang és a tapintásos vizsgálat eredménye felvetette az erős gyanút, hogy összenövésekkel és hegesedéssel járó endometriózisom lehet. Az a pillanat, máig emlékszem rá. Megkönnyebbültség és fellélegzés következett. Sok-sok év után végre tudtam, mivel is állok szemben.

A sebész természetesen laparoszkópos, feltáró műtétet javasolt, hogy egyértelműsíthessük a betegséget. Biztos voltam benne, hogy a szövettan eredménye igazolni fogja a gyanút, miszerint endometriózisom van. Reménykedtem, hogy a folyamatos görcsös fájdalmak elmúlnak, én pedig végre fájdalommentesen élhetem tovább az életemet és bepótolhatom azt a 8 évet, amit a betegség elvett tőlem.

Nagy remények, változatlan állapot? - az én történetem vége

A műtét után pár héttel a szövettan megerősítette, hogy endometriózisom van. A belem több helyen is össze volt tapadva a méhfalammal, a petefészkemben és a hólyagalapomon is temérdek apró kis hegesedést és vérrel teli endometrikus szöveteket találtak.

A java pedig még csak ezután következett: nem voltam jobban. A fájdalmak ugyanúgy előjöttek, a vizelésnél pedig mindez csak felerősödött. Az orvosom, aki megműtött, kinevetett és elküldött, hogy nincs semmi bajom és biztosan csak figyelemhiányos vagyok. Úgy éreztem, magamra maradtam. Egyedül voltam, mint a kisujjam. Azonban a családomnak köszönhetően továbbra sem adtam fel és tettem egy utolsó lépést: bejelentkeztem a Semmelweis Egyetem egyik nőgyógyászához, aki endometriózistól szenvedő nőket műtött már jó ideje. Megvizsgált és kijelentette, hogy ez bizony ismét az lesz és el kell kezdenem szedni a progeszteront tartalmazó hormont, ha nem akarok még nagyobb fájdalmakat és újabb ügyeleten töltött órákat.

Ezután pedig egy újabb javaslatának hála, rátaláltam egy doktornőre, aki intim infektológiával is foglalkozott. Kiderült, hogy az endometriózis hatására -e vagy sem, de egy folyamatos gyulladást tartott fent a szervezetem. Hosszú antibiotikum kúra, majd gyomor és béltükrözés következett. Az antibiotikum kezelés ideje alatt jól voltam, ezt követően azonban ugyanúgy jelentkeztek a fájdalmak és a görcsök. „Ne sajnáltasd már magadat, minden nőnek kellemetlen néha a vérzés. Mindenkinek fáj a hasa.” - hallottam pár kedves ismerősöm tanácsát. Fogalmuk sem volt és szerintem a mai napig nincs is, hogy milyen törést okoztak ezzel számomra.

Mit éreztem mindeközben? Egy erős, szinte késszúrás szerű, nyillaló fájdalom a méhemből elindult a köldököm középpontja felé. Szűnni nem akaró, heves összehúzódások kíséretében. Ezután következett a mosdóba rohangálás, majd az égő vizelési érzet.

Hol tartok most? Kitartóan folytatok mindent, amit az orvosaim szükségesnek találnak ahhoz, hogy egy napon legalább azt mondhassam: az állapotom szinten tartható és csak néha vannak fájdalmaim. Ez lenne egyszer a cél. Tudom, hogy az odavezető út még hosszú és sajnos egy újabb műtét vagy hormonterápia sem tűnik túl távolinak ebben az esetben.

Az én történetem még közel sem ért véget. Azóta ráébredtem arra is, hogy a lelki tényezők és az önmagamban való hit elengedhetetlen összetevője az egészségemnek. Sosem szabad feladni a küzdelmet, hiszen az orvostudomány napról-napra változik és minden egyes nappal közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.

Az endometriózis pedig nagyon gyerekcipőben jár még, így csakis arra tudok biztatni minden sorstársat, hogy legyen nagy türelemmel a teste felé! Van kiút ebből a betegségből is, csak a megfelelő akaraterőt és hitet kell megtalálnunk magunkban ahhoz, hogy egyszer legyőzhessük.

Ha csak egy érintett nőhöz elér most ez a cikk és a hatására megvizsgáltatja magát egy hozzáértő specialistával, akkor már nem volt hiábavaló a történetem. Neked csak egy pár perces vizsgálat vagy egy mammográfia, a testednek viszont megkönnyebbülés és nagy segítség. A magzatpózban fekvős, elviselhetetlen menstruációs fájdalmak nem normálisak! Amennyiben Te is úgy érzed már egy ideje, hogy a tested segítségért kiált és fájdalmaktól szenvedsz, mindenképpen vizsgáltasd ki magadat! Az endometriózis nem szégyen.

Így segíts Te is az endometriózisban érintett nőknek!

Ha pedig őszinte segítség, akkor ki kell emelnem, hogy számos szervezet foglalkozik az endometriózissal és a megfelelő edukációval. Köztük is kiemelkedő az „Együtt könnyebb” Női Egészségért Alapítvány. Ez az alapítvány minden évben lelkes önkéntesek együttműködésével hasznos edukációt tart az endometriózis világnapján, támogatja a betegséggel küzdő nőket és lelki támaszt nyújt számukra.

Lehetőség van csatlakozni hozzájuk önkéntesként, amennyiben úgy érzed, hogy szívesen vennél részt a szervezet mindennapjaiban vagy az általuk szervezett segítő eseményekben.

Segíts te is támaszt nyújtani azoknak, akik már minden reményüket elvesztették! Segítsünk együtt a nőtársainknak és szánjunk kellő figyelmet a prevencióra is!

Együtt könnyebb. Együtt sikerülhet. Én nem adom fel soha. És te?

Az alábbi hírességek is nyíltan beszéltek endometriózissal való küzdelmükről!