2 hétig minden egyes nap lenyomtam 50 fekvőtámaszt, és ezt a fontos dolgot tanultam belőle!

Ugye tudod, hogy az edzés nem olyan, mint a masszázs, egy jó film vagy egy beszélgetős este a csajokkal, ami a pihenést szolgálja? A sport akkor ér valamit, ha baromira koncentrálsz, fáradsz, érzed, hogy dolgoznak az izmaid, a végén pedig élvezed az endorfin hatását. És bizony vannak olyan gyakorlatok, amelyek elképesztően hasznosak, ám valljuk be, nem túl sokan szeretik őket. Szerintem épp ilyen a planking, aminél nincs jobb hasizomedzés, mégis minden másodperce kínszenvedés... És ilyen a fekvőtámasz is.

A nők legtöbbje úgy érzi, ez egy abszolút férfias gyakorlat, ami nem kicsit fáj is, így kár ezzel kínozni a testet. Pedig ez nem így van: ez az egyik leghatásosabb saját testsúlyos gyakorlat, aminek a hatása hihetetlenül rövid idő alatt lesz nagyon látványos: formálja a mellizmokat, erősíti a kar és a hát izmait, és bizony a kitartást is fejleszti.

Én sem voltam túl nagy híve ennek a gyakorlatnak: éveken át női fekvőtámaszt végeztem, vagyis úgy, hogy a térdem a talajon van, idén azonban egy ismerősöm rábeszélt arra, hogy kezdjem kicsit erősíteni a felsőtestemet, erre pedig nincs jobb gyakorlat az igazi fekvőtámasznál. Pláne, ha olyasvalamit keresel, amit otthon, a 4 fal között is lehet végezni.

Mivel mindig is edzettem, én a napi 50 fekvőtámaszt tűztem ki célul, ha azonban csak most kezded, bőven elég, ha 20-ról indulsz. Egy néhány perces bemelegítés után nyomtam le az 50 fektőtámaszt, persze pihenőkkel. A jobb napokon 25 nyomás után pihentem, és a maradék 25-öt két részre bontva végeztem, de volt olyan nap is, hogy minden tizedik után pihennem kellett. Ám a lényeg az volt, hogy nem adtam fel, és amikor úgy éreztem, belegebedek, akkor is lenyomtam az utolsót. Persze a nyújtás sosem maradt el, és volt 4 dolog, amit bizony megtanultam ebből a kis kihívásból.

1. Nem kellenek feltétlenül elérhetetlen célok

Sokszor azon buknak el a fogadalmak, hogy túlságosan nagy dolgokat akarunk végrehajtani, vagy a változás, ami szükséges lenne, túl radikális. Ha te is hasonló kihíváson töröd a fejed, ne olyan célt tűzz ki, ami iszonyatosan nehéz, de fontos, hogy átlépd a saját határaidat. Napi 10 fekvőtámasz túl kevés lett volna, a 100 túl sok – próbáld megtalálni a középutat! Persze fontos, hogy a fejlődés ne maradjon el: ha edzett vagy, csak épp nem fekvőtámaszban, akkor fokozatosan növelheted az adagot!

2. Nem baj, ha van, aki támogasson

Beismerem, nagyon könnyű megfogadni valamit és nagy terveket szőni, ám ezek azok a dolgok, amik sokszor szinte azonnal elbuknak. Vagy ha nem is azonnal, de az első olyan napon igen, amikor túl fáradt/rosszkedvű/elfoglalt vagy. Ilyenkor jó, ha ott van valaki, aki motivál és emlékeztet arra, mi is a célod.

3. Amikor azt érzed, már nem megy, akkor adj bele mindent

Baromi nehéz szabályos fekvőtámaszokat lenyomni, és figyelni arra, hogy a tested minden pontja tökéletesen álljon. Hogy egyenes legyen a hát, ne lógjon a fej, a csípődet kissé bebillented magad alá, a váll és a könyök megfelelő pozícióban legyen, a hasadat is behúzva tartsd. Szóval ha úgy érzed, itt a vége, pihenj egy kicsit, vegyél mély levegőt és koncentrálj arra, hogy meg fogod csinálni a lehető legtökéletesebb fekvőtámaszt. Ez bizony fejleszti az akaraterődet!

4. Most jön a legjobb része!

Ha ügyes vagy és kellően kitaró, elérkezik az a perc is, amikor a barátaid azt kérdezik: na, mi lesz a következő? És ha ilyen jól ment a dolog, miért is ne lehetne következő: ott van a guggolás, ami csodásan formála a combot, a popsit és erősíti a térdet, de a már fent említett planking sem rossz ötlet –

hiszen tudod, hogy a bikinialak nem nyáron készül!