„Megcsináltam!” - az érzés, amit mindenkinek meg kell ismernie

A barátnőmmel régen sokat viccelődtünk dolgokkal, amiket felírtunk a „nagy tetteink listájára”. Ilyen volt, hogy kibírtuk becsületesen a (nagyon-nagyon egészségtelen) tíznapos juharszirup diétát, amivel anno Beyoncé is lefogyott a Dreamgirls forgatására. (Nekünk is lement jó pár kiló, ami a kúrát követő 2 napban szépen vissza is jött, szóval megérte…) De nemrég, amikor lefutottam életemben először a 30km-t, az első gondolatom az volt, hogy ennek is helye van a listán.

Nos, már egy ideje futok, tavaly novemberben futottam le életem első félmaratonját, és azóta már teljesítettem 10-et, így elhatároztam nyáron, hogy emelni kellene a tétet. A maratontól egyelőre féltem, így jó kis célnak tűnt a 30km. Ehhez egy tízhetes edzéstervet kaptam Vajda Zsuzsi Nike+ Run Club futóedzőtől, ami igencsak feszített tempóban készített fel a távra. Igyekeztem maradéktalanul betartani mindent, de olykor közbeszólt az élet, a munka és egyéb előre nem várt tényezők. A tíz hét persze gyorsan elrepült, és múlt vasárnap sor került a versenyre is. Mivel 30km lefutásáról van szó, egyértelmű, hogy nem volt könnyű, de a végén egy olyan felszabadító érzést éltem át, ami több volt szimpla runner high-nál. Azt éreztem, hogy igen, megcsináltam, és ezt soha senki nem veheti már el tőlem. Azóta szebben süt a nap, és büszkébb vagyok magamra. Éppen ezért, azt gondolom, hogy legalább egyszer az életedben ki kell tűznöd egy olyan célt, ami elsőre ijesztő, amit nem adnak csak úgy ajándékba, amiért sokat kell dolgoznod, de ha ezt megteszed, dicsőség a jutalmad. Legyen szó bármiről! A sport azért egy jó választás, mert itt nem számít, hogy nő vagy vagy férfi, hogy szeret-e a főnök, vagy sem. Csak az a fontos, hogy mennyit adsz bele!