A lehetetlenre vállalkoztam – kipróbáltam, meddig bírom panaszkodás nélkül

A külföldön élő magyarok sorozatunk interjúi során általában megkérdezem, melyek a legjellemzőbb tulajdonságai az adott ország lakosságának. Megtudtam, hogy a dél-koreaiak rendkívül szorgalmasak, az olaszok nyitottak és életvidámak, a francia pedig egy udvarias nemzet. De vajon mit mondana egy külföldi rólunk, magyarokról, hasonló helyzetben? Azt biztos, hogy szeretünk panaszkodni.

Valamit tisztáznunk kell az elején. Hirtelen felindulásból találtam ki, hogy belevágok. Nem, nem gondoltam végig, mire vállalkozok. Ha van ember, aki jól hozza a tipikus magyar mentalitást, minden pesszimizmusával, aggodalmaskodásával, panaszkodásával együtt, na, az én vagyok.

Kezdődhet a kihívás!

Azt nem árulom el előre, meddig tartott a kísérletem, de számomra mindenképp tanulságos volt.
Mikor máskor akarjak megszabadulni a panaszkodástól, mint a vizsgaidőszak kellős közepén, amikor pusztán a létezés milliónyi okot ad arra, hogy sajnáltassam magam? Hogy könnyítsek a helyzetemen, a kevés szabadnapjaim egyikére időzítettem a kezdést, így talán kevesebb okom lesz panaszkodni, gondoltam.
Már dél is elmúlt, mire elindultam otthonról. Mivel addig nem sok lehetőségem lett volna a panaszkodásra, örömmel nyugtáztam, hogy már a nap fele eltelt és minden flottul halad. Oké, itt az ideje emberek közé menni.

A cikk itt még nem ért véget! Ha kíváncsiak vagytok, meddig sikerült panasz nélkül élnem, ide kattintva megtudhatjátok!

Megyesi Juci, a VOUS.hu szerzője:

Megkértem a barátaimat, mondjanak pár szót, ami először eszükbe jut rólam. Bevállalós, őszinte, ami a szívén, az a száján. Mindenről van véleménye, amit természetesen ki is mond. Sokszor, na jó inkább folyamatosan… Igen, valahogy így. Na meg persze a fekete szín, a koncertek, fotózás, koncerten fotózás, fekete ruhában koncerten fotózás. Igen, ez is stimmel. Nem tipikus VOUS-lány, de talán épp ez a jó. Írnék még, de nem fog kifé…

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!