8 testi-lelki változás, amit a rendszeres sportnak köszönhetek
Plusz egy dolog, ami sehogyan sem akar változni, akármennyit edzek...
Mint már korábban is beszámoltam róla, nem vagyok, soha nem is voltam sportos lány. Főként azért, mert jó génekkel áldott meg a sors, békében voltam a kilóimmal, na meg persze azért, mert alapvető lustaságom miatt sosem éreztem az "örömet" és láttam meg a "szépséget" a mozgásban. A kor viszont keményen oda tud csapni – ez történt velem is, miután elhagytam (jócskán) a harmincat. A hiúságom végül rávett az edzésre. Szenvedtem, mint a kutya, de kitartottam, és 0 hónap elteltével már magabiztosan kijelenthetem, hogy a rendszeresen sportolók – meglepően kis létszámú – táborát gyarapítom.
Sok helyen olvastam, hogy ha sportolni kezdesz, azonnal érzed majd a pozitív hatását – velem ez egyáltalán nem így volt. Nekem továbbra is nehezemre esett a lépcsőzés, nem mozdultak a kilók és a kedvem sem lett tőle sokkal jobb (csak abban a pár percben, amikor vége lett egy-egy edzésnek – na akkor rettentő jó kedvem volt mindig). Több mint fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy saját szemmel is lássan végre a változást. És érezzem. És megérte kitartónak lenni – piszkosul megérte!
. Látványosan – nagyon is látványosan – kevesebb lett a narancsbőröm
Hihetetlen, de kábé tényleg 8 éves koromban volt utoljára ennyire sima a combom és a fenekem. Mindez úgy, hogy nem diétázom, ugyanúgy befalok mindent, mint korábban. Jártam közben viszont masszázsra, meg használom a Dr. Kelen (szuper magyar márka – csak szólok!) feszesítő, narancsbőr elleni kencéit, de van egy sanda gyanúm, hogy a nagyobb melót mégsem ez, hanem a sport végezte el.
2. Nincsenek őrült falásrohamaim
Édes után sós, pizza után pillecukor, utána egy zacskó csipsz – ismerős? Tudod, amikor nem bírsz leállni az evéssel, a világ legegészségtelenebb dolgait kívánod, és addig tömöd őket magadba, amíg rosszul nem leszel? Hívják ezt stresszevésnek, érzelmi éhségnek, biztos még másnak is, nem tudom. A lényeg, hogy én már nem szenvedek a tüneteitől.