Szabó Zsófi: Nagyon motivált vagyok most!

Mindig sportos életet éltél?

Sokféle mozgásformát kipróbáltam már az elmúlt évtizedekben: karatéztam, úsztam, balettoztam, jártam aerobikos rock&roll-ra, de az igazi szerelem a lovaglás volt, ezt versenyszerűen is űztem. Évekkel ezelőtt egyszer már rendszeresen futottam, tudtam mennyit adott nekem ez a sport.

Meddig jutottál akkor a futással?

8 éve többször is teljesítettem a félmaratot, aztán elhunyt édesapám, és nem volt lelki erőm semmihez. Újra visszatért az életembe a lovaglás, így ismertem meg a férjem. Majd családot alapítottunk, megszületett a kisfiunk. 6 évig nem futottam, most hogy már Mendel elmúlt 2 éves, éreztem azt, hogy újra hiányzik a mozgás. A szoptatás után is nekikezdtem már, de akkor egy nagy élő showban vettem részt, ami sok elfoglaltsággal járt és Mendel is nagyon pici volt még, így akkor ez abbamaradt. Most viszont jött a karantén: sokkal ingerszegényebb lett a környezet, elmaradtak a programok, ettünk is rendesen, így feljött néhány kiló.

A karantén vége felé életmódváltásba kezdtünk a férjemmel: figyelünk az étkezésre, mellette futunk, ami olyan jól megy, hogy már lement 7 kg! Még mindig nagyon nehéz otthon hagynom a kisfiamat, mikor elindulok futni, de tudom, hogy ezzel neki is jó példát mutatok, és most már nem bánja, ha elindulok. Sőt, mikor hazaérek, azt is szokta mondani: Anya, ügyes voltál!

Az interjú a Runner's World oldalán folytatódik!