Nézd meg a galériánkat - 7 kép
7 tipp, ami segít legyőzni a szabadidő szorongást
Segítség, bűntudatom van a semmittevéstől, ez normális? – Szakértő válaszol
Életmód, Önismeret, Lélekbúvár2022. január 21. #Pszichológia#Életmód#szakértő#Galéria#Szorongás#szabadidő#lélekbúvár#szabadidő szorongás#munka-magánélet egyensúly
Getty Images/ Roos Koole
A munkán kívül töltött idő lényege, hogy olyan tevékenységeket végezz, amelyek örömet okoznak és feltöltenek. De mi van akkor, ha csak bámulod a képernyőket, és még rosszul is érzed magad utána? Nyugi, van kiút az ördögi körből.
Eljön a délután öt óra, hazamész a munkából, vacsorázol, majd hirtelen „rád tör” a szabadidő, mert eszedbe jut, hogy mára semmilyen kötelező esti programod nincs. Elfog egy ismerős érzés: annyi mindent terveztél, mégsem tudod eldönteni, mihez lenne igazán kedved. Így végül csak görgeted az Instát és fekszel a tévé előtt, miközben annyira belefeledkezel az egészbe, hogy az estéd észrevétlenül telik el. Ami még jobban beléd hasít, az az utána érzett bűntudat, hiszen végre beleolvashattál volna a polcon sorakozó könyvek egyikébe, készíthettél volna ebédet másnapra, átültethetted volna a virágot, ami fél éve kinőtte a kaspóját, vagy rendet tehettél volna a gardróbodban, mégis inkább a semmittevést választottad... Ha magadra ismertél a fentebb írtakban, akkor téged is hatalmába kerített az ún. szabadidő szorongás, ami nem egy újkeletű fogalom, mégsem volt még soha aktuálisabb, mint a munka-szabadidő egyensúlyt felborító karantén óta. Amikor sokan a közösségi médiában mutatták meg, milyen új dolgot tanultak meg a bezártság alatt, a kenyérsütéstől kezdve a hímzésen és a jógán keresztül a nyelvtanulásig minden a palettára került, így azoknál is kialakult egyfajta bűntudat érzés, akik előtte teljesen jól érezék magukat semmittevés közben.
„Jelenség lett elfoglaltnak lenni. Az a nívó, ha valaki heti 50-60 órát dolgozik, amibe már nehezen fér bele a pihenés és a magánélet. Így a felelősség, hogy hogyan rendelkezünk a fennmaradt szabadidőnkkel, sokakat leblokkolhat. Az a berögződés, amit a munkában megszoktak, hogy ezt is hasznosan kell eltölteni, különben semmirekellőnek érezhetik magukat, folytatódik”
- mondja Kacsur Adrienn, relaxációs gyakorlatvezető pszichológus, a Mindset Pszichológia szakpszichológusa.Döntéspara és motivációhiány
„A sokszoros választás lehetősége az, ami lebénítja az embert, legyen szó autóvásárlásról, utazásról vagy akár arról, hogy melyik ruhánkat vegyük fel reggel. Ez a döntési disszonancia, ami annyit tesz, hogy stresszt okoz számunkra a döntéshozás, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy a lehető legjobbat választottuk-e”
- magyarázza a szakértő.A szabadidő eltöltése is ugyanúgy választás elé állít minket, és a semmittevés a túlhajszolt emberben időpocsékolásként csapódik le és bűntudatot hoz magával. Ferenczi Sándor magyar pszichoanalitikus már az 1900-as évek elején leírta a jelenséget, amit az emberek hétvégente éltek át: fájt a fejük, hányingerük volt és szorongás fogta el őket, mert nem tudtak mit kezdeni magukkal munka nélkül. Egy projekt elvégzése, előléptetés vagy egy jól sikerült munkanap után ugyanis dopamin, vagyis feszültségoldó boldogsághormon szabadul fel a szervezetedben, ami motivációt okoz. Szabadidő közben viszont már sokkal nehezebb meghatározni, mi is a jutalmad pontosan, így a hormon szintje is alacsonyabban marad, és minél kevesebb örömöt okozó programban veszel részt, annál kisebb motivációd marad arra, hogy aktívan töltsd az idődet. Hiányzik a melóban megszokott struktúra, a határidők, és az, hogy valakinek elszámolással tartozol, így a nap végén az a tevékenység tűnhet a legkönnyebb döntésnek, amibe nulla energiát kell belefektetni.
forrás: Getty Images/Image Source
Semmittevés és semmittevés között is van különbség
Pszichológusok szerint nincs baj azzal, ha valaki „haszontalanul” tölti az idejét, a probléma akkor kezdődik, ha nem tudatosan választja ezt a tevékenységet, hanem szinte menekül attól, hogy szembesüljön saját magával. Sokan ugyanis pótcselekvésként veszik elő a telefont és nézik mások életét a szabadidejükben, hiszen, ha csak úgy bámulnának ki az ablakon és elmerülnének a gondolataikban, akkor előjönnének azok a kérdések, amelyek a munkán túl, a való életben foglalkoztathatják őket. Mennyivel könnyebb beszívezni a barátnőjük legújabb szelfijét, mint olyan kérdésekkel is foglalkozni, mint mondjuk a következő nőgyógyászati szűrés lefixálása vagy egy kiadós kardióedzés, ami nemcsak a testüknek, de a lelküknek is jót tenne.
„Ha van időnk és lehetőségünk gondolkodni azon, hogy mi az életünk értelme, meddig élünk, miből élünk, az szorongással tölthet el minket. Ezért lehet, hogy az emberek a szabadidejüket is szeretnék percre pontosan beosztani, így nem marad idő az igazán lényeges kérdésekről, félelmekről gondolkodni. Ez persze nem mindig ilyen egyszerű és sokszor tudattalan folyamatok irányítják”
- teszi hozzá Adrienn.Túlhajszoltság és örökölt minták
Adrienn elmondása szerint kutatások bizonyítják, hogy az extrovertált, nyüzsgő emberek többször élnek át szabadidő szorongást, ha egyedül vannak a szabadidejükben, de ez az introvertáltak egy részére is jellemző lehet. Leginkább azoka jellemző a szabadidő szorongás, akik teljesítménymotiváltak a hétköznapokban, mert ők a pihenőidejüket is úgy szeretnék eltölteni, hogy azzal elégedettek legyenek. Ráadásul ezek az emberek kizsigerelik magukat a munkában, és hiába táblázzák be a fennmaradó időt, végül gyakran a tévé előtt kötnek ki, mert már nincs kedvük semmihez. A családi mintákat is érdemes megvizsgálni, ha valaki magára ismer ebben:
„Sok családra jellemző az a nézet, hogy valaki csak akkor lehet értékes, ha dolgos ember. Náluk a szabadidőt is kötelező hasznosan tölteni. Hiába csillog-villog a lakás, mindig lehet találni egy kis porcicát és tennivalót, így nem marad idő a valódi kikapcsolódásra.”
-A pszichológus szerint érdemes néhány tanácsot megfogadnod, ha bekerültél egy ilyen spirálba: