Tanácsok, hogy ne szenvedj annyira a futópadon
Gyűlölök padon futni. Mondjuk soha nem szoktam, mert esőben, hóban, fagyban, 50 fokban is inkább odakint edzem, nem igazán zavarnak a különböző környezeti tényezők.
Korábban azért egy-egy viharos reggelen előfordult, hogy a teremben kötöttem ki, ráálltam a padra, eldöntöttem, hogy nem fogom folyamatosan nézni a kijelzőt, elindítottam egy ütős tracklistet, meg a fejemben egy izgalmas gondolatmenetet is egyszerre, biztos, ami biztos, ne unatkozzak, és elkezdtem futni. Aztán lenéztem „tutira megvan már legalább 2 kili” felütéssel, és konkrétan 300m-nél(!!!) jártam. Annyira, de annyira unalmas! Megkérdeztem pár olykor teremben is futó ismerősömet, hogy nekik mi segít csökkenteni a szenvedésüket, hátha egyszer egy olyan vihar esetén, amikor nem engedik ki az embereket az utcára, mégis bent kellene futnom... Ezeket mondták:
- Ne ilyenkor akard a hosszúakat futni! Inkább csinálj meg egy jó intervall edzést 30-40 percben, mert szuperül tudod itt a tempót szabályozni és a felület is teljesen biztonságos, nem kell köveket kerülgetned és hasonlók.
- Kell a zene! Még, ha egyébként csendben is futsz, és nincs szükséged jó zenékre, a pados futásokkor ne hagyd otthon a legvagányabb tracklistedet és a fülhallgatódat. Gondosan válogasd ki előtte azokat a számokat, amiket szeretsz, és amelyek mindig jó kedvre derítenek. Így sokkal jobban megy majd a futás.