Molnár Andi: "Nekem a futás terápia, a teljes feltöltődés"
A napjai nagy részét a mozgással tölti, hosszú évek óta napi több órát edz, de a futás sem marad ki a repertoárjából. Tisztában van a saját korlátaival, de próbálja a testéből kihozni, amit lehet: Molnár Andi táncművészt, műsorvezetőt faggattuk a futáshoz fűződő kapcsolatáról.
Mióta játszik szerepet az életedben a sport?
Testnevelő családban nőttem fel, így mindig egyértelmű volt a kötődés. Több sportszakkörön is részt vettem, aerobikoztam, atletizáltam, később pedig édesanyám elindított egy mazsorett és táncegyesületet. Ott került képbe a színpadi tánc, a versenytánc pedig 18 éves korom után lett fontos az életemben. A tánc azonban önmagában nem elég: hogy jobb kondiban legyünk, az egyesület néhány tagjával kijártunk a szigetre futni. Ez 17 éve volt, azóta is rendszeresen futok.
Mennyi futás fér bele a többi edzés mellett az életedbe?
Hetente kétszer igyekszem megoldani: télen, vagy ha nincs jó idő, általában futópadon futok, de szezonban csakis kint, terepen, a budai hegyekben. Az utóbbi 5 évben mindig olyan helyeken laktam, hogy nagyon közel volt ez a rész. Sokat jelent nekem az a mozgásforma: volt olyan időszak az életemben, hogy edzés helyett inkább terápia volt számomra. Amikor a fitneszvilágbajnokságra készültem, annyira kizsigereltem a testemet, hogy utána nem volt kedvem semmihez. Aztán jött a séta, a kocogás, majd a futás: ez segített újból visszatalálni a sporthoz. Ahhoz a sporthoz, ami ma már közel sem élsport számomra, sokkal inkább az élményről és a regenerációról szól.
Az interjú folytatását a Runner's World oldalán elolvashatod!