„Köszönöm az exemnek, hogy összetörte a szívem" – Ezért örülök, hogy pár éve volt egy nagy szakításom

Amikor összetörik a szívün, egyszerűen nem tudjuk megérteni, miért kellett ennek így történnie. Hiszen mi jó van abban, hogy heteken át csak sírunk, a mellkasunkon ott van az a nyomás, és minden céltalannak tűnik? Semmi. Legalábbis az első pár hónapban határozottan állítjuk. De ha most, évekkel később visszatekintesz erre az időszakra, valószínűleg egészen máshogyan látod a helyzetet.

Oka van annak, hogy az emberek egy nagy szakítás után élnek a legtöbbet. Ilyenkor mozdulunk ki a komfortzónánkból, koncentrálunk a karrierünkre, új barátokat szerzünk; és hipp-hopp azon kapjuk magunkat, hogy bár elvesztettünk valami fontosat, legalább kétszer annyit nyertünk is. Gondolj csak bele, a világ legmeghatóbb szerelmes dalai sem születtek volna meg, ha nem tapasztalják meg az emberek a szakítás fájdalmát.

És ezt tapasztalatból mondom, hiszen ahogyan szinte mindenki, úgy én is átéltem a nagy csalódást. Elárulom, évekkel később miért vagyok mégis hálás azért, hogy valaki összetörte a szívem.

Ha akkor nem ér csalódás, sosem mertem volna igazán nagyot változtatni az életemen. Valószínűleg megelégedtem volna az aktuális helyzetemmel, munkámmal, életritmusommal, és minden máshogy alakult volna. A szakítás viszont kizökkentett a mókuskerékből; hirtelen már nem volt elég az, amim volt. Új munkát kerestem, új helyre költöztem, és azon kaptam magam, hogy boldogabb vagyok, mint előtte bármikor. Pasi nélkül is!

Igen, egy szakítás után tényleg olyan, mintha eljött volna a világvége. Sosem leszünk többet szerelmesek, egyedül halunk meg a macskánkkal, többet ki se mozdulunk... Gondoljuk magunkban halkan, aztán ecseteljük a barátainknak hangosan. Idővel én is megtanultam, hogy bár az a kapcsolat véget ért, igazából ezzel előkészített egy újra. A sok tapasztalat segített abban, hogy bizonyos hibákat ne kövessek el ismét, és megtaláljam azt a valakit, akivel tényleg boldog lehetek.

Az egyik legfontosabb dolog, amiért hálás vagyok a szakításomnak, az az, hogy megtanultam magamról valami fontosat. Azt, hogy még ha a szakadék mélyére zuhanok és egy érzelmi hullámvölgy legalján találom magam, akkor is képes vagyok felállni. Képes vagyok megrázni magam, és akármilyen lassan is, de kisétálni ebből a nehéz időszakból. Az első csalódás a legnehezebb, mert nem vagy biztos abban, sikerül-e valaha kiheverned. Hidd el, sikerül. Sőt, minden alkalommal egy kicsit erősebben térsz vissza!

Egy párkapcsolatban – akár beismerjük, akár nem – a legtöbben visszaveszünk a szociális életünkből. Nem járunk el hétvégén bulizni, nem csavargunk a hét minden napján, és szívesebben ülünk otthon a pasinkkal kettesben. Nincs ezzel semmi baj, hiszen csodálatos időszak ez! De ma már úgy gondolom, hogy a szakítást követő állandó pörgés nagyon sokat dobott rajtam. Amikor megállás nélkül megyünk ide-oda a csajokkal és új barátságokat kötünk, olyan élményekre teszünk szert, amelyekre a szakítás nélkül sosem került volna sor.

Tehát ne érezd úgy, hogy az életed véget ért a kapcsolatoddal együtt! Idővel hálás leszel azért a sok új élményért, amelyre pont a szakítás adott lehetőséget!