Te is helper szindrómás vagy? Vigyázz, mert segíteni nem mindig jó ötlet

Alapesetben az emberek jóindulatból és empátiából segítenek másoknak, legyen szó pénzbeli adományról, valamilyen szívességről, vagy egyszerűen csak egy jó szóról. A segítségnyújtás alapesetben egy szép dolog, azonban jó, ha tudod, hogy lehetnek nem várt, sőt, néha káros következményei is!

A nem jókor érkező segítség erősítheti a hozzá nem értés érzését

Bobby Hoffman professzor szerint a segítségnyújtásnak van egy finom művészete, nem mindegy, hogy mikor, kinek és mennyit segítünk. Ha ugyanis túlzásba esünk, akkor az alááshatja a másik önállóságát és önbizalmát is. Egy friss, 6-9 éves gyerekek bevonásával végzett tanulmány során megállapították, hogy a segítség típusa az észlelt kompetenciáitól függően változott. A gyerekek nagyobb valószínűséggel adtak „felhatalmazó segítséget”, azaz hasznos, készségfejlesztő, problémamegoldó tippeket az okosnak ítélt társaiknak. De hajlamosak voltak egyszerű válaszokat adni a kevésbé kompetensnek tartott társaiknak. Habár mindezt jó szándékkal tették, ezzel megfosztották a kevésbé kompetensnek tartott gyerekeket a kritikai gondolkodástól.

A segítségnyújtást úgy is értelmezheti a segítséget kapó, hogy ő nem kompetens, nincs meg a tudása, sem az ereje ahhoz, hogy megoldja a problémát. Ha ez rendszeressé válik, akkor negatív önértékeléshez vezethet. Egy másik, gyerekekkel végzett kísérlet során azt találták a kutatók, hogy a segítséget kapó társakat gyengébbnek ítélték még akkor is, ha a teljesítményük azonos volt. Az ilyen helyzetekben a segítségnyújtás épp ellenkező hatást válthat ki a pozitívumok helyett. És pont ugyanígy működik ez a felnőtteknél is.

A túlzott segítségnyújtás passzívvá tehet, és arra kondicionál, hogy túlzottan másokra támaszkodjunk. Ha nincs sok tapasztalatunk azzal kapcsolatban, hogy önállóan is képesek vagyunk megoldani a problémákat, és korlátlan segítséget kapunk, az egészségtelen függőséghez is vezethet. Amikor pedig nem kap segítséget valaki olyan, aki hozzászokott, az diszfunkcionális viselkedést eredményezhet.

A segítségnyújtásban ki is lehet égni

Ha segítünk valakinek, sokszor elvárjuk az elismerést vagy a viszonzást. Ha a segítségért nincs viszonzás, az ellenségeskedésre is okot adhat a segíteni szándékozó oldalán. A segítségnyújtásnak konkrét következményei is vannak, ugyanis időt és erőforrást szánunk rá, amit magunkra is fordíthatnánk. Azaz, amikor másokat helyezünk magunk elé, azzal saját magunkat helyezzük háttérbe. Ez pedig frusztrációt okozhat akkor, ha például nem kaptuk meg az általunk elvárt hálát vagy viszonzást. Természetesen, van, amikor abszolút van helye a segítségnyújtásnak, de nem szerencsés, ha túlzásba esünk.

Nem utolsó szempont az sem, hogy a túlzott segítségnyújtás kiégéshez is vezethet. Az érzelmi és a fizikai kimerülés miatt az empátia elveszhet, és a segítő jóléte is veszélybe kerülhet - ez gyakran előfordulhat az egészségügyi dolgozók körében.

A segítségnyújtás tehát rendkívül fontos és nemes tett, de érdemes mérlegelni, hogy mikor és hogyan nyújtunk segítséget. Fontos az egyensúly megtalálása a segítségnyújtás az önállóság, valamint a személyes fejlődés előre mozdítása között. Az empátia és jószándék mellett legyünk tudatosak a segítségnyújtás módjával és hatásaival kapcsolatban, hogy valódi pozitív változást érjünk el azoknak az életében, akiknek segíteni szeretnénk.

Persze nem csupán a túlzott segítségnyújtás az, ami problémát okozhat például egy párkapcsolatban... Ha kíváncsi lettél, katt a galériára!