Kösz a semmit, Paris Hilton! – így változtatta meg az életem a szőkeség
Szőkének lenni életérzés. Jogosan merülhet fel ennek az állításnak a létjogosultsága, de azért valljuk be, van benne valami. Azon kívül, hogy gyomrot felkavaróan közhelyes, valamiért mégis az a benyomásom, hogy irigylésre méltó szőkének lenni. Pedig ha jobban belegondolok, voltaképpen nem kellene csak azért különbséget tenni ember és ember között, mert más a hajszínük. A tapasztalatok mégsem ezt mutatják. Ki is tanúsíthatná ezt jobban, mint én, hisz természetesen barna hajamat épp három éve cseréltem le vakító szőkére. És azóta mintha fenekestül felfordult volna minden körülöttem.