A szomorú valóság: igen, sajnos a barátságokat is ki lehet nőni...

Mindannyiunk életében vannak olyan személyek, akik egykor a számunkra legfontosabb barátok közé tartoztak, ma viszont már azt sem tudjuk, egyáltalán merre laknak. Nem is igazán tudnánk felidézni, pontosan mi történt, hiszen nem egyik napról a másikra tűntek el mellőlünk. Egyszerűen csak napról napra kevesebbet beszéltünk, egyre inkább eltávolodtunk egymástól, míg végül az életünk külön utakon folytatódott.

Ha most kicsit visszaemlékszel, biztos, hogy a te életedben is volt ilyen személy. Esetleg a középiskolai legjobb barátnőd, akivel éveken át minden napot együtt töltöttetek, de ma már nem is beszéltek? Vagy az a lány, akivel egy városban nőttetek fel, és miután egyetemre mentetek, nem is találkoztatok többet?

Sajnos, egyszerűen elkerülhetetlen, hogy az emberek ne tapasztalják meg életükben legalább egyszer azt, milyen, amikor – és erre nincs jobb kifejezés – egy barátságban egyszerűen kinövik egymást a felek. Mint egy párkapcsolat, amiben a partnerek évek múltán azon kapják magukat, hogy már nincs is bennük semmi közös. Csakhogy míg utóbbiról nagyon sokat beszélünk, addig a barátság kinövéséről szinte sosem...

Saját tapasztalatból tudom, hogy ennek igazából három típusa van: az egyik, amikor mindketten egyre kevésbé igénylitek egymás társaságát, és ugyanolyan mértékben kezdtek eltávolodni egymástól. A második, amikor te vagy az, aki hanyagolja a barátságot, miközben az egykori BFF-ed még próbál ismét közelebb kerülni hozzád. És a harmadik, amikor te vagy az, aki úgy érzi, a legjobb barátnője egyszerűen cserbenhagyta és másokat választott.

Talán te is megtapasztaltad már, hogy mind közül a harmadik verzió a legrosszabb: olyan ez, mint amikor egy pasi szimplán dob téged. Mert míg egy párkapcsolat mindig magával hordozza a szakítás lehetőségét, addig egy barátságnál erre egyszerűen nem tudunk felkészülni. Váratlanul ér, és nem igazán kapsz rá magyarázatot. Nem érezzük igazságosnak, még csak az okát sem értjük – de most elárulom, hogy idővel igenis megérted, miért kellett így lennie.

Mert rövidesen megtanuljuk, hogy egyes barátságok nem örökké szólnak. Vannak olyan személyek, akiknek egy bizonyos életszakaszban kellett mellettünk lenniük, hogy tanuljunk egymástól és hogy közösen éljünk át dolgokat. Aztán amikor elkezdünk felnőni, mi is megváltozunk, és rájövünk, hogy akik körülöttünk vannak, nem feltétlenül ugyanúgy látják a világot, mint mi. Így bár megtartjuk az emlékeket, észrevétlenül tovább is lépünk. Egy ponton ugyanolyanok voltunk, de már nem – és ahogyan a szerelmet, úgy a barátságot sem lehet erőltetni. Amint Nicholas Sparks is mondta: