Minden nap 78 percig hallgattam zenét egy héten keresztül, és furcsa dolgot tapasztaltam

Ez volt a zenehallgatás. Egy éve már, hogy home office-ban dolgozom, és mivel mindig is azok közé tartoztam, akik teljes csendben szeretnek melózni, kapóra jött az új felállás. Az irodában állandó volt a nyüzsgés, amivel bár megtanultam együtt élni, sokszor azt éreztem, a külső hangok elnyomják a belső kreatív gondolatokat.

Sokan fülessel próbálták meg orvosolni a helyzetet, de nekem ez sem ment. Sosem értettem, hogy lehet egyszerre tanulni vagy cikket írni és zenét hallgatni. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a zenét, épp ellenkezőleg: nagyon is odavagyok érte. A kedvenc számaim hallgatása közben képes vagyok egy egész karaoke-estet lenyomni, és pont ez az, ami hátráltat abban, hogy haladjak a feladataimmal. Az itthoni irodámban ezzel szemben minden úgy van kialakítva, ahogy nekem jó, sem a nyüzsivel, sem pedig a kolléganők füleséből kiáradó zúgással nem kell megküzdenem.

De tényleg olyan jó ez a csend?

A pszichológusok most egy emberként hördülnek fel, hogy nem: hiszen kellenek a szociális ingerek és a folyton változó, inspiráló környezetre is szükség van. Ezzel egyet is értek, és szívesen inspirálódnék már a barátnőm mellett egy finom kávé társaságában a kedvenc kávézómban. De mivel ezt most nem tehettem meg, más technika után néztem, amivel javíthatok a karantén miatt megtépázott mentális állapotomon.

Zene nélkül mit érek én?

Valahogy fel sem tűnt, hogy egy éve csendben telnek a napjaim. Nem utazok villamoson az irodába vagy baráti találkozókra, így kimaradt az aktív zenehallgatás az életemből. Munka közben csönd van, este inkább filmezek vagy könyvet olvasok vagy más hobbimmal foglalkozok. Annyira megszoktam, hogy elcsendesült a világ, hogy egy ideje már a kocsiban utazva sem jutott eszembe, hogy bekapcsoljam a rádiót.

Aztán egy reggel, amikor már bőven túl voltam a karantén 365. napján, úgy éreztem, kell valami, ami azonnal feldobja a kedvemet. Ezen a ponton már nem volt elég a reggeli kávé vagy a megnyugtató ölelés a pasimtól (bocsi!), még többre vágytam. Akkor bevillant, hogy meghallgatom a nagy régi kedvenceimet és zenével pörgetem fel magam. És milyen jól tettem, azonnal jobb kedvem lett!

Instant terápia

Ez pedig egyáltalán nem véletlen. Azt eddig is tudtam, hogy a zenének terápiás hatása van, de egy 2019-es kutatás szerint az agy egészségét is segít megőrizni. A kutatók a következőt ajánlják naponta:

• 14 perc hangulatfokozó zene a boldogságért
• 16 perc nyugtató zene a relaxációért
• 16 perc kellemes zene a szomorúság ellen
• 15 perc motiváló zene a koncentráció megsegítéséért
• 17 perc olyan zenéből, ami segít leküzdeni az idegességet

A tanulmány szerint már napi 11 perc zenehallgatás is elég, hogy érezzük a pozitív hatását, és csak 5 perc kell ahhoz, hogy egy kicsit jobb legyen a kedvünk.

Kísérlet kipipálva

Ha az okosok azt mondják, hogy 78 percet kell eltöltenem naponta a kedvenc számaimat hallgatva, hogy tegyek valami pluszt az egészségemért, én megfogadom a tanácsot. Sőt, a felosztást is pontosan úgy követtem, ahogy a sütirecepteket szoktam, semmit sem hagytam ki. Munka előtt máris kipipáltam két kategóriát: motiválással és hangulatfokozással indítottam. Rájöttem, a régi zenék azért hatnak rám olyan jól, mert nagy részüket gyerekkoromban hallgattam, amikor még gondtalanok voltak a mindennapok (meg persze vírusmentesek). Arról nem is beszélve, hogy egy-két szép emlék is beugrott, miközben ezeket hallgattam.

Cikkírás közben jöhettek a stresszleküzdő számok (de csak nagyon halkan), a nap végén pedig a nyugtató és szomorúság ellen ható lejátszási listát indítottam el. Mosogatás, rendrakás és még zuhanyozás közben is szóltak a legjobb számok. A Google-t sokszor hívtam segítségül, hogy tényleg olyan zenéket hallgassak, amik az egyes kategóriákba tökéletesen beleillenek. És hogy mit tapasztaltam? Már néhány nap után is jobb lett a kedvem, sőt a közérzetemre is pozitívan hatott ez a rövid kísérlet. Egy hét után pedig egyértelművé vált, hogy hiányoztak az életemből a dallamok, hogy ezután nemcsak a kocsiban kapcsolom be minden alkalommal a rádiót, de néha még két cikk között is. Nemcsak inspirál, de végre képbe kerülök a legújabb zenékkel és új kedvenceket találok.

És ezt láttad már?