Döntöttem: idén nem állítunk karácsonyfát – elmesélem miért

Ha valaki, akkor én aztán tényleg imádom a karácsonyi időszakot! Minden apró részletével, - a rosszakkal is-, illatával, nyüzsgésével, varázsával együtt. Soha nem tudtam elképzelni például, hogy ezt az ünnepet a családomtól messze, mondjuk egy karibi szigeten töltsem, miközben tudom, hogy otthon valaki épp most teszi fel a csúcsdíszt a karácsonyfára. Most sem érzek másként ezzel kapcsolatban, mégis pár hete valamiért megszületett a fejemben a gondolat, hogy idén ne állítsunk otthon fát.

Azt otthon alatt értsd azt, hogy abban a kábé 40 négyzetméteres kuckóban, ahol egyelőre ketten élünk a férjemmel, és ahonnan már nagyon vágyunk tovább menni; de ahova eddig minden évben tisztességgel bezsúfoltuk velünk egy fedél alá a húsvétot, a karácsonyt, és az egyéb ünnepeket is. Nálunk az ünnepekre való készülődés szerves részét képezi, hogy én órákat töltök a mini méretű konyhánkban, és ha nem is a karácsonyi menüt, de egy januárig kitartó sütemény mennyiséget előre legyártok – ezt vállalom én a nagy családi felhajtásból, amúgy tökre nagy örömmel és szeretettel. Hosszú napokat foglalkozom süti és házi szaloncukor készítéssel, az ajándékok kitalálásával, beszerzésével; az adventi dekorációval, a díszekkel, meg mindenféle csuda jó dologgal, és mire eljön a fa állítás ideje, már rendszerint totál ki vagyok purcanva, de még abból is 80-20 arányban kiveszem a részem. (Én vagyok a 80, ha nem találtátok volna ki.) Hogy miért csinálom mindezt? Nem tudom pontosan. Mert szeretem, ha az otthonunk tényleg otthonos, még ha aprócska is, az év minden időszakában; vagy mert ezt hoztam otthonról; vagy mert csupán szeretem mindennek megadni a módját? Vagy mindegyik egyszerre.

Mire mindennel végzek az ünnepek kezdetéig, akkor következik a nagy sóhajtás, - ami nem az én, hanem a férjem száját hagyja el: „olyan szép minden, csak kár, hogy nem leszünk itthon!”.

Erre én rendszerint rákontrázok, hogy oké, hogy az ünnepek alatt nem leszünk, de januárban is lehet még gyönyörködni a szépen feldíszített fában, amikor megjövünk a szüleinktől...

A cikk itt folytatódik...