Most őszintén, te kibírnád? 10 napig nem kávéztam, és ez történt a testemmel

Nem az a fajta kávéfogyasztó vagyok, aki napi 5-8 fekete nélkül létezni sem tud. Egyszerűen csak imádom a korán reggelt egy jó kávéval indítani, és délelőtt is elkortyolok még egy lattét. De általában ennyi a napi kávéfogyasztásom, mert ha délután akár egy kortyot is iszom, tuti, hogy képtelen vagyok este elaludni. De a reggeli kávém szent és sérthetetlen.

Viszont pár hete – máig nem tudom, hogyan – megtörtént: kifogytunk otthon a kapszulás kávéból, és egyszerűen nem jutottunk el addig, hogy feltöltsük a kávéraktárunkat. Kotyogós kávéfőzőnk pedig sosem volt. Millió dolgunk volt, a kocsink bedöglött, neten nem akartam rendelni, és nem volt mese, picit fel kellett adni a kávézást. Most mondhatnád, hogy jó-jó, de ha akartam volna, meg tudom oldalni. Ez így igaz, viszont kíváncsi voltam, mi történik, ha kicsit felfüggesztem a feketézést.

Végül 10 teljes napig éltem kávé nélkül, és bár azóta ismét visszatértem a szenvedélyemhez, meg kell hagyni, érdemes lenne valahonnan erőt meríteni és örökre búcsút venni a kávézástól.

E 4 dolog miatt legalábbis biztosan!

1. Helló, reggeli!

Azt már tudjuk, hogy korán reggel érdemes reggelizni. Ám velem is rengetegszer előfordult korábban, hogy reggel bedobtam egy nagy tejeskávét, és a reggeliből ebéd lett. Ha viszont nincs kávé, akkor marad a maró éhség, így latte híján kénytelen voltam előbb felkelni és összeütni magamnak egy rántottát vagy zabkását, esetleg előző este elkészíteni egy fincsi szendvicset. Szuper volt, sokkal jobban éreztem magam egy vitamindús reggeli után!

2. Sokkal nyugodtabb lettem

Vannak, akik bármennyi kávét ihatnak, nem éreznek semmit, rám viszont elég erősen hat a koffein, és konkrétan bepörgök minden pohár fekete után. A 10 nap azonban egész másként telt: bár az első két napban a szokásosnál sokkal álmosabb voltam, ezután azonban érezhetően nyugodtabb lettem. Nem álmos, nem fáradt, hanem nyugodt. Kevésbé húztam fel magam bizonyos dolgokon, és egyáltalán nem voltam feszült. Már ezért megérte!

3. Nem kívántam annyira az édességet

A kávét is cukorral iszom, ám mivel ez a szeánsz kimaradt, a cukor is valahogyan kezdett eltűnni a napjaimból. Nem kívántam annyira az édességet, mint amikor kávéztam – és volt még egy dolog, ami feltűnt. A cukros ételek néha puffasztanak, ám mivel a cukros kávénak búcsút mondtam, kevésbé voltam felfújódva.

4. Helló, zöld turmix!

Pár nap után arra jöttem rá, hogy azért mégiscsak kéne reggel valami, ami kicsit beindítja a napomat és felturbóz. A turmixgépet ezer éve nem használtam, most azonban bekattantam: megmostam egy halom madársalátát, bébispenótot, összevágtam egy banánt, egy almát, egy nagy szeret gyömbért, dobtam hozzá egy kis citromot és vizet – a végeredmény mennyei lett. Ráadásul úgy éreztem, elképesztő módon feltöltött energiával, így egy idő után ráálltam arra, hogy minden reggel összedobjak egy ilyen finomságot.

Helló, kávé!

A 10 nap azonban letelt, eljutottunk kapszulát venni, és be kell valljam, élvezettel kortyoltam újra a reggeli kávémat. De 2 dolgot azóta is betartok: kettő helyett egyetlen kávét iszom egy nap, zöld turmixot pedig nagyjából minden másnap készítek magamnak.

Nem vetem el, ha egyszer majd úgy hozza az élet, hogy soha nem zavarja meg az éjszakáimat gyereksírás, illetve soha nem dolgozom éjfélig, akkor örökre búcsút mondjak a kávézásnak.