Miért fordul önmaga ellen egy tinédzser? – Versényi Anna pszichológus válaszol
Napokban jelent meg a Karcolások című könyv, ami a főleg tinédzser korra jellemző „vagdosásokról” szól, amikor – jellemzően tinilányok – metszéseket ejtenek a csuklójukon. A művészeti terápiával is foglalkozó Versényi Annával beszélgettünk, aki könyvével főleg a szülőknek kíván tanácsokat adni.
Az első gondolatom az volt a témáról, hogy a vágásnyomokat nehéz rejtegetni, tehát elvileg gyorsan fény derülhet a problémára és a szülő közbeléphet.
Tapasztalatom szerint szelektív, hogy a gyerekek mikor, kinek mutatják meg a sérüléseket. Eset és személyiségfüggő a dolog. Volt példa arra, hogy teljesen titokban tartotta a gyerek hónapokig (combon ejtett vágásokat), de arra is, hogy nyilvánosan, teátrálisan tette. Gyakoribb, hogy kortársak tudnak róla, a szülők felé titkolják. Ennek egyik oka, hogy a „trend” a kortársak irányából jön, ott elfogadott (sőt támogatott), a szülő reakciójától viszont tartanak.
Az alcímben olvasható, hogy a könyvet szülőknek írtad. Kamaszok tehát nem is tudják használni?
Az ajánlás elsősorban szülőknek szól. Természetesen szélesebb olvasóközönség számára is hasznos, említettem a pedagógusokat is, de nagyobb, kamaszkorú gyerekek maguk is forgathatják. Sőt, tanárok osztályfőnöki órán akár fel is dolgozhatnak egy-egy történetet, vitatkozhatnak, elmondhatják a véleményüket. Családban is lehet beszélgetés, véleménycsere tárgya, kiindulási pontja.