„Megérezte nálunk a jót, és kijött nála a szaporítás eredménye” - szaporított kutyák történetei 5. rész

Úgy tartják, Magyarország a szaporítók és az illegális állatkereskedelem egyik fellegvára. Becslések szerint itthon 10-ből 9 kutya illegális körülmények között születik vagy cserél gazdát, de a történet szinte sosem ér ennyivel véget.

A riasztó adatok mögött az egyszerű igazság az, hogy a megvásárolt, többnyire kivétel nélkül fajtatisztaként hirdetett kölyökkutyák többsége úgynevezett szaporítótelepekről származik, vagyis a nem csak hírük miatt horrorisztikus kutyagyárakból. És hogy miért fizetünk? Megindító és tanulságos sorozatot indított a témában a Brit Pásztorkutya Fajtamentés. Az Így jártam a kutyámmal – Szaporított kutyám története olyan kutya- és gazdasorsokat mutat be. Sorozatunk ötödik részében Solange történetét ismerheted meg.

Solange

Kutya ára: ingyenes

A mi történetünk ott kezdődik, mikor összehozott a sor a párommal, akinek akkor két kutyája volt, egy német–, és egy skótjuhász. Ruby – ő volt a német juhász – nőstény kutya volt. A párom apukája alezredes volt a honvédségnél, így valami nagyon jó vérvonalból származó, nagyon szuper felmenőkkel rendelkező, törzskönyves szeretetgombócot ismerhettünk személyében. Sajnos eljárt felette az idő, jöttek a diszpláziás gondok. Küzdöttünk érte, de idős kora okán el kellett engednünk. Épp vizsgálatra vittük és mikor az asztalra tettem, akkor lehelte ki a lelkét.

A másik kutyánkat Frenky-nek hívták, tőle datálódik nálam a skótjuhászok imádata. Ő is egy idős kutya volt már, de nála szerethetőbbet, eddig nem ismertem. Sajnos nála is előjött a diszplázia. Mindent megtettünk, hogy segítsünk rajta, milgammát, zöldkagylóport, és amit ki lehetett próbálni, azt mi ki is próbáltunk. Sajnos nem javult az állapota, így őt is el kellett engednünk. Aztán jött a felismerés, hogy mi legyen velünk kutyák nélkül, vagy…

Jött egy ötlet, hogy nézzünk szét a fajtamentésnél. Így is tettünk, majd megkaptuk Odint. Odinról annyit, hogy jobb szemére vak, lélekben megtört tündérmackó. Nagy menet volt, hogy összecsiszolódjunk, de azt kell mondjam - és a fajtamentéses kapcsolataim ezt talán megerősítik –, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna. 2013 óta van nálunk, és a család teljes jogú tagja lett. Imádjuk, ő pedig a maga önfejű módján rajong értünk. És most jöjjön az, amiért a gép elé ültem, Solange.

Solangera a Jófogáson találtam. Az akkori gazdája hirdette, betegségre hivatkozva. Megbeszéltünk egy találkozót, elhozta a kutyát, és amikor szó szerint kirángatta a kocsiból, akkor eldöntöttem, hogy ezt az állatot nem viszi tőlünk sehová. Egy olyan testben és lélekben összetört eb volt előttünk, hogy azt leírni nem tudom, nem tudjátok elképzelni. Sajnos fotó az akkori állapotáról nem készült, amit utólag már bánok. Nem viccelek, de mintha a saját fekáliájában lett volna megfürdetve, az orra tiszta seb, a karmai 5 cm hosszúságúak... Megírtuk a szerződést és ott, akkor merevedtem le, hogy ez egy törzskönyves kutya. A párom még aznap elvitte kozmetikába. Többek között rengeteg bolhától szabadult meg szerencsétlen állat. Solange 2015 szeptembere óta van nálunk, azaz lassan négy éve. Odinnal imádják, kiegészítik egymást, és merem mondani, lélekben is jó hatással vannak egymásra.

2018. december 12-én jött amire senki sem számított: Soli egyik napról a másikra lerobbant. Reggel munkába menet még örült nekem, aztán ahogy hazaértem, már csak vánszorgott. Akkor már a hátsó lábaira sem tudott felállni, majd estére már a mellsőkre sem. 22 órakor vittük őt az ügyeletre. A doktornő mindent megtett, amit csak lehetett. Kullancsra tippelt, így babézia ellen gyors szuri, ultrahang és rengeteg ima. Mivel más napra sem javult, így felkerestük a mi dokinkat, akiben maximálisan megbízunk.

Doktor bácsi vért vett, majd neurológus, ortopéd és szemész doktor is megnézte a kutyát, és nem találtak semmit. A vérvétel eredménye tökéletes lett, így a napi két infúzió után a doki teljesen tanácstalan volt.

December 16-án mentünk le Pécsre, MR vizsgálatra. Ne kérdezzétek, a doktorunk csak a pécsi kolléganő tudásában bízott. Az MR eredménye is negatív. A doktornő sem az agyánál, sem a gerincénél nem talált semmit. De akkor miért nem jár a kutya? Senki sem tudta megmondani. Közben minden nap tornáztattuk, cipeltük, vittem törölközővel a pocakja alatt átfogva, hátha egyszer csak négy lábon marad, de csak roskadt össze. Minden nap kétszer kapta az infúziót, ugyanis nem akart enni, és inni is csak fecskendővel tudtunk a szájába tolni folyadékot.

Eltelt egy hét, semmi javulás. Toltuk bele a B-vitamint, a milgammát, a kefirt és a zöld kagyló port, és ment a találgatás az összes csatornán, hogy mi lehet ez. Tenyésztőkkel és a fajtamentéssel egyeztettem szinte minden nap, rengeteg ötlet és segítséget kaptam tőlük.

Aztán egyik este, konkrétan december 23-án, ahogy lapátoltuk a havat Odinnal, Soli egyszer csak elindult. Bejött az, amit kértünk - csak gyógyuljon meg, és berakjuk a karácsonyfa alá. Ő az egyik legszebb karácsonyi ajándékunk. December 24-én már négy lábon volt, csóválta a farkát, mintha mi sem történt volna.

A lényeg, hogy azóta jól van, összeszedte magát. A mai napig nem tudjuk, hogy mi volt ez nála, de nővérem szavai igazak lehetnek: az eddig kizsigerelt kutya (állítólag kétszer volt alma, az igazság az, hogy ennél lényegesen többször kölykeztették) megérezte nálunk a jót és így jött ki nála a "szaporítás” eredménye. Elfáradt.

Arra kérek mindenkit, hogy ha olvassa soraimat, akkor gondolkodjon el rajta, hogy honnan szerez magának kutyát. Sajnos rengeteg kidobott állat van. Mint ahogy említettem, Odint a fajtamentéstől kaptuk, így aki nem kiskutyában gondolkozik, annak javaslom ezen utat, hiszen egy mentett kutya ezerszer hálásabb.

Még több történet:

A JOY magazin tudatos lapszámában egy izgalmas interjút olvashatsz a Brit Pásztorkutya Fajtamentéssel. Munkájukat, és a szaporítók kegyetlen világát is megismerheted, ahogy azt is, hogy mindig van jobb döntés, mint ők!