„Azonnal indultunk vele az állatorvoshoz, de sajnos mind hiába” - szaporított kutyák történetei 4. rész

Úgy tartják, Magyarország a szaporítók és az illegális állatkereskedelem egyik fellegvára. Becslések szerint itthon 10-ből 9 kutya illegális körülmények között születik vagy cserél gazdát, de a történet szinte sosem ér ennyivel véget.

A riasztó adatok mögött az egyszerű igazság az, hogy a megvásárolt, többnyire kivétel nélkül fajtatisztaként hirdetett kölyökkutyák többsége úgynevezett szaporítótelepekről származik, vagyis a nem csak hírük miatt horrorisztikus kutyagyárakból. És hogy miért fizetünk? Megindító és tanulságos sorozatot indított a témában a Brit Pásztorkutya Fajtamentés. Az Így jártam a kutyámmal – Szaporított kutyám története olyan kutya- és gazdasorsokat mutat be. Sorozatunk negyedik részében Loki történetét ismerheted meg.

Loki

Kiskutya ára: 35 000 Ft (akciósan...)

Eredetileg két kutyánk volt. Egy idős, menhelyről örökbe fogadott, és egy törzskönyves kanadai juhász. Az idős kutyánk sajnos elpusztult, így a kanadai egyedül maradt és magába zuhant. Teltek a hetek, hónapok, semmi nem zökkentette ki a magányából, így gondoltuk, hogy hozunk neki egy társat. Magától értetődő volt, hogy juhász lesz, végül a tervuerenre esett a választásunk. Jófogás, hisz kiskutya kell, méghozzá most és azonnal. Találtunk egy szimpatikus almot, de a kölykök még kicsik voltak, nem lehetett elhozni őket (legalább erre figyeltek). Amikor 8 hetesek lettek, elmentünk, hogy megnézzük az almot, de addigra már csak két kiskutya maradt. Egy groenendael szuka és egy tervueren kan. A kanért mentünk és a szuka nem is tetszett, piszkált, csipkedett, rettenetesen irritáló volt, ha szabad ilyet mondani egy kölyökre. Beljebb mentünk a kertbe, és ott feküdt egy kutyaágyban a mi kiskutyánk, Loki. Nem volt túl jó illata, kb. állatkert szaga volt és mint kiderült, a hasán be is volt gyulladva a bőr. Nem volt igazán érdeklődő, de nem zavarta, hogy megfogdostuk, nézegettük, teljesen nyugodt volt.

Rátértünk az anyagiakra. A tulajok mutogatták a szülők papírjait, hogy mindkettő törzskönyves, csak a kölykök nem, ez van, úgy drágább lenne. Mutogattak képeket előző almokból, büszkélkedtek velük, hogy milyen szépek és okosak lettek, majd mi is küldjünk nekik nyugodtan képet a felnőtt kutyáról. Mivel már volt tapasztalatunk tápváltással a korábbi kutyáinknál, kértünk egy kis zacskóval, hogy bele tudjuk majd keverni az új tápba, ne legyen a kölyöknek hasmenése, se semmi baja. Itt jött az első meglepetés. Lefehéredve a kezünkbe nyomtak egy zacskó színtelen, szagtalan, felnőtt kutyakaját, hogy ilyet még nem kértek tőlük, de ha kell, akkor adnak. Legalább nem kenyér volt… Az első oltását is aznap kapta, amikor mentünk érte. Nem sírt, vissza se nézett, ahogy beszálltunk vele az autóba.

Teltek, múltak a hónapok, Loki szépen fejlődött, okos volt, ügyes, egy igazi társ. Bár kisebb volt fajtatársainál, de az alomban is ő volt a legkisebb, hát, kis belgánk lesz, ez van. Kiderült, hogy az egyik heréje nem szállt le, be is ütemeztük az ivartanalítást október-novemberre. Egy szép, meleg, napsütéses októberi napon hazaértem, Loki ott feküdt a fűben, nem mozdult, a fejét sem emelte. Behoztam a házba, áttapogattam, melegnek tűnt, így elvittem az állatorvoshoz. Negyven fok feletti láza volt, valószínűleg babézia, kapott rá gyógyszert, lázcsillapítót, az orvos azt mondta, hogy másnap vigyem vissza, hosszú harc lesz, de rendbe fog jönni. Hozzáteszem, hogy volt rajta kullancsírtó, de ennek ellenére mindig belémásztak. Csak belé, a többi állatunkba soha. Hazahoztam az állatorvostól, bent volt velünk a lakásban. Este későn jött a baj. Elveszítette az eszméletét, nem vett levegőt sem. Azonnal indultunk vele a legközelebbi 0-24-es rendelőbe, de sajnos mind hiába. A kezeim közt halt meg, éreztem, ahogy leáll a szíve, az utolsó szívverését is... Az állatorvosunk megállapította, hogy fejletlen volt a légcsöve, jóval kisebb, mint amire szüksége lenne. Az ivartalanítására sem került sor, az orvos szerint legkésőbb a műtőasztalon meghalt volna, nem élte volna túl az altatást. A lázcsillapító nem hatott, a láztól ájult el és gyakorlatilag megfulladt. 9 hónaposan... A valaha volt legjobb kutya volt, mindig ő lesz az etalon, a tündéri, az édes, az okos, nagybetűsen kutya, a társ.

Bár kitölteni nem lehet az űrt a helyében, de a futtatón szoktunk találkozni az alomtestvérével, aki mára már csodálatos, egészséges, normális méretű, gyönyörű kutya lett. Jó látni, hogy mi lett volna belőle, milyen csodálatos felnőtt lehetett volna Loki.

Azóta már a harmadik törzskönyves kutyánkat vásároltuk, mind problémamentes, egészséges, gyönyörű, boldog. A jövőben is csak tenyésztőtől lesz kutyám, már maga a kiválasztás élménye is teljesen más. Mire hozzánk kerültek, már megvolt velünk a kapcsolatuk, ismertek minket, nem egy idegen hozta el őket az ismeretlenbe. És igen, drága a törzskönyves, szelektált kutya, igen, van, hogy hónapokat, vagy akár egy évet is kell várni a tökéletes kiskutyára, de megéri a várakozás.

Még több történet:

A JOY magazin tudatos lapszámában egy izgalmas interjút olvashatsz a Brit Pásztorkutya Fajtamentéssel. Munkájukat, és a szaporítók kegyetlen világát is megismerheted, ahogy azt is, hogy mindig van jobb döntés, mint ők!