„Eljön majd az ideje, hogy picit letegyem a zenét” - Szakács Gergővel beszélgettünk
Szakács Gergő ma már a hazai zenészek legjei között tudhatja a nevét, aki a Follow The Flow oszlopos tagjaként lett először szélesebb körben ismert.
Bár voltak szóló projektjei, most egy újabb önálló és saját magát tükröző produktumot hozott létre, amellyel rajongók ezreinek sikerült örömet szereznie. Interjúnkban a zenekarról, a szólókarrierről és persze róla is beszélgettünk.
Ma már az ország elismert zenészeinek legjobbjai között tudhatod magad, holott aki ismer, az jól tudja, hogy nehéz és rögös utat jártál be. Ha visszatekintesz a szárnyait próbálgató Gergőre, milyen érzések jönnek fel benned?
Pont a minap görgettem vissza a timeline-omban egészen 2013-ig, elsősorban azért, hogy megnézzem, mennyire volt vállalható, amit akkoriban posztoltam, de azt kell, hogy mondjam – ha rengeteget fejlődtem is – semmit sem kell „letagadnom”. Nagy utat tettem meg, amire büszke vagyok.
2017-ben csatlakoztál a Follow The Flow csapatához, ahol sok szempontból tudtál kivirágozni.
A zenekarnak sokat köszönhetek, hiszen az elmúlt években tudott igazán minden magamra szedett tapasztalat és zenei élmény kiteljesedni. A zenekar mellett értem meg és adtam ki magamból sok inspirációt, amit a csapat másik két tagja nélkül nem sikerült volna. Csabival kifejezetten jól kiegészítettük egymást, mivel neki a szöveg, nekem a dallam jön ösztönösen, és ez igazán hálás párosítás egy banda esetében.
Csak úgy ontjátok magatokból a slágereket, aminek köszönhetően igen széles réteg szeretett meg titeket. Mennyire tudod helyén kezelni az ismertséget?
A személyiségemből adódóan is viszonylag tudatosan kerülöm a rivaldafényt, így nem kell attól tartanom, hogy mondjuk egy bevásárlóközpontban minden ötödik méteren elkapnak egy szelfire, még akkor sem, ha egy két vásárló épp egy FTF slágert dúdol miközben leméri a banánt előttem.
Persze voltak már szóló projektjeid, de most megint elérkeztél az életednek egy olyan szakaszába, amikor ez kerül a középpontba.
Egyfajta összefoglalónak tudnám leírni, ami a pandémiás időszakból indult el. Csabi, akire egyébként leginkább támaszkodni tudok, nagyon demotivált lett abban a két évben. Nehezen viselte a bezártságot. Velem ellentétben társaságban pezseg a legjobban, valamint a folyamatos élményekből nyeri az ötleteit, ezzel ellentétben nekem és BLR-nek egy egészen elképesztő és virágzó időszak volt, ami tökéletes volt arra, hogy megszülessen 3 szóló track, majd a szólólemezem alapja.
A szólólemezedet hogyan tudnád leírni?
Ez az album keretbe foglalja az elmúlt 10-12 évet, zenei és az érzelmi evolúció, amit hallgatva remélem láthatóvá válik hogy mekkora utat tennem meg és hogyan jutottam el A-ból B-be.
Mesélj kicsit a Nincsen út című számodról!
Az utazásaim mindig nagy inspirációt szoktak adni. Az egyik kedvenc helyem Piran városa, ahova januárban elutaztam, hogy adjak magamnak egy utolsó löketet a lemez befejezéséhez! Még most sincs teljesen kész, de sikerült haladnom. A szám lényege egyébként az, hogy mindannyian ugyanonnan jövünk és ugyanoda tartunk csak más fázisban vagyunk.
És mi a helyzet a klippel? Hiszen a képi világára nehéz szavakat találni!
Valamiért egy dzsungel kúszott a gondolataimba és eszembe jutott, hogy egy barátom Madeirára utazott, ami esőerdőszerűnek írt le. Rákerestem, és igazából pontosan azt adta vissza, amit a kliphez elképzeltem. Nagy Bencét kértem fel, hogy segítsen megvalósítani ezt a tervemet, így lényegében kimentünk Madeirára és 4 napon keresztül forgattunk. Pont olyan volt a sziget, mintha nekünk rendezték volna be.
Valamiért úgy érzem, hogy ezután valami merőben más következik az életedben. Vagy rosszul gondolom?
Az elmúlt években rengeteg slágert írtam, amit szeretek és szívből is csinálom, ugyanakkor azt hiszem talán az FTF 3. nagylemezét követően eljön majd az ideje, hogy picit letegyem a zenét, és olyan dolgokat csináljak, amiket már régóta tervezek.
És pedig?
Szeretnék megtanulni tetoválni, asztaloskodni. Kicsit befordulni és a fejlődésem egy új szakaszába lépni.