„Lett egy másik cél az életemben” – a 19 éves Bencze Blanka egy anorexiával küzdő lány világába vezeti be az olvasóit
Februárban jelent meg Bencze Blanka első regénye, amely egy anorexiával küzdő gimnazista lányról szól. Málna folyton fázik (ezért pulcsiban alszik), kizárólag feketét visel, hashajtó tablettákat szed, nem hajlandó mások előtt enni és legszívesebben olyan vékony lenne, mint egy szitakötő. A szerző maga is átélt hasonlókat.
Korábban is írogattál?
Blanka: Kiskorom óta. De ilyen hoszabb egybefüggő történeteket nem írtam eddig.
Mesélsz egy kicsit a saját történetedről?
Blanka: Gyerekként ritmikus gimnasztikáztam, napi több órát edzettem. 13-14 évesen hagytam abba, változó korban ráadásul. A leállás egyenes következménye volt, hogy meghíztam. Egy év alatt feljött rám húsz kiló. Sokféle diétát kipróbáltam, amitől csak még többet híztam. Ezidőtájt mentem gimibe, új közösségbe kerültem, és bizonyítani is akartam nekik. A régi iskolámban én voltam a sportos, fitt kislány, nem szerettem volna, ha itt máshogy könyvelnek el. Egyik egészségtelen módszert próbáltam ki a másik után, éheztem, rengeteget olvasgattam fórumokat – merthogy az anorexiások közösségi fóruma, amely a könyvben gyakran felbukkan, valóban létezik. Végül sikerült visszafogynom, többet is, mint kellett volna – magam is megijedtem a saját tüneteimtől, a hormoningadozásoktól. Egy idő után áttértem a vegán életmódra, és az sokat segített. Lett egy másik cél az életemben, etikusan kezdtem gondolkozni az étkezésről.
A könyvben Málna előtte sokáig szénhidrátszegény diétán él, vagyis sok húst is eszik. Ez a te esetedben is így volt?
Blanka: Igen, bár korábban, gyerekként nem annyira szerettem a húst. A fogyás kedvéért sokmindent kipróbáltam. De a vegánságnak köszönhetően már nem kellett tovább erőltetnem.
Vannak ilyen gyakori kérdések, amik sokakban felmerülnek a veganizmussal kapcsolatban. Például a fehérjebevitel kapcsán, vagy hogy mivel az ember mindenevő, nem természetes velejárója-e ennek, hogy húst is kell ennünk. Te mit szoktál válaszolni ezekre?
Blanka: Ki szoktam kerülni az ilyen kérdéseket. Általában annyit mondok, hogy mindenki azt csinál, amit akar; én így érzem jól magam. Nem aktivizmusból vagyok vegán, nem akarom rábeszélni az olvasóimat, hogy térjenek át a veganizmusra és akkor kigyógyulnak az anorexiából. Mindenkinél más működik.