3 dolog, amivel a páromat észrevétlenül a megcsalás felé taszítottam

A megcsalás általában egy kapcsolat végét jelenti, mindegy, hogy a felek pár hónapja vagy több éve, esetleg évtizede vannak együtt. Amikor ez megtörténik, a bizalom alapjaiban omlik össze, és ezt csak nagyon kevesen tudják ténylegesen megbocsátani. Róluk itt olvashatsz:

Mivel minden élethelyzet más, nem is mennénk bele igazán abba, hogy kinek a hibája az, amikor egy kapcsolat idáig jut. Általában több tényező együttese játszik benne szerepet, de egy dolgot azért mindig kijelenhetünk: a megcsalás sosem megoldás! Az őszinte beszélgetés, esetleg a szakítás kimondása mindig tisztább és egyenesebb út, mint a másik bizalmát eljátszva egy harmadik félnél keresni a pillanatnyi örömöt. Ebben a témában mesélt nekünk egy olvasónk, Barbi, aki 5 éve lépett ki egy kapcsolatból, aminek épp a megcsalás vetett véget. Akkor négy éve voltak együtt, mára már továbblépett, új kapcsolatban él, és úgy érzi, rengeteget tanult ebből az időszakból. Ma már azt is látja, ő milyen eszközökkel lökte a megcsalás felé exét; de hozzátette, nem gondolná, hogy ő lenne a hibás, inkább azt, hogy mindkettőjüknek szerepük volt benne (függetlenül attól, hogy a félrelépés soha, sehogy sem elfogadható dolog).

1. Többet voltam a barátokkal, mint vele

"A kapcsolatunk elején mindenhova együtt mentünk, minden hétvégére volt közös programunk, nem is akartunk mással lenni. Aztán persze teltek az évek, összeköltöztünk, és kialakult az a rutinunk, amiben megvolt a közös életünk, és az is, amit egymástól külön éltünk. Csak utólag tűnt fel, hogy mennyire eltávolodtunk egymástól. Munka után sokszor a barátaimmal találkoztam, elmentem csajos nyaralásra is, őt pedig sosem hívtam magunkkal sehova. Szép lassan ezért ő is kialakította a maga kis életét, sörözés a haverokkal, kirándulások, és a végére két teljesen eltérő baráti körünk volt, amibe nem is akartuk igazán belevinni egymást."

2. Nem foglalkoztam az intimitás megteremtésével

"Megvallom, a szex nekem sosem volt fontos. Persze jól esett, főleg a kapcsolatunk elején került igazán középpontba, de aztán a napi rutin, a tennivalók, a fáradtság és minden egyéb elnyomta. Heti háromról átcsúsztunk heti egyre, aztán havi kettőre, majd végül azon kaptam magam néha, hogy nem is emlékeztem, mikor voltunk utoljára együtt. Az exem párszor próbálkozott még az elején, de aztán ő sem, így fel sem merült bennem, hogy ez az egész így nem jó. Úgy voltam vele, ha mindkettőnknek megfelel ez a mennyiség, nem lehet gond. Végül lett, mert elkövettük a legnagyobb hibát: nem mondtuk ki, hogy nem arra vágyunk, amire a másik."

3. Nem mondtam, ha valami nem volt jó

"És ez volt az, ami talán a leginkább abba taszította az exemet, hogy félrelépjen. Eltűnt köztünk a kommunikáció. Sosem mondtuk ki, ha valami nem tetszett, ha valami nem volt jó, inkább nem is beszéltünk róla. Ő nem mondta, hogy több szexre vágyik (pontosabban néha mondta, de én nem hallottam meg igazán), és én sem mondtam neki, hogy mi az, ami nem tesz boldoggá. Szép lassan eljutottunk oda, hogy nem együtt, hanem egymás mellett éltünk, egy helyben toporogva. Nem beszéltünk közös jövőről, pedig körülöttünk mindenki kérdezgette, mikor lesz eljegyzés, és én sem mertem sose rákérdezni."

"Sok apróság tett még hozzá, kezdve az ajtócsapkodós vitáktól a 'két napig nem is szólok hozzád' típusú veszekedésekig, de egy a lényeg: mindketten szerepet játszottunk abban, hogy az exem félrelépett egy kolléganőjével. Én is. Nem csak ő. Nem mondhatom azt, hogy kizárólag ő a rossz ebben a történetben, még ha anno úgy is éreztem, és minden barátnőm egyetértett. Rájöttem, hogy mindennek két oldala van, és ha változtatni akarunk, ha nem akarjuk többé átélni ezeket, a saját hibáinkkal is szembesülnünk kell."

Ezt olvastad már?