Megsütöttem életem első kenyerét - ha nekem sikerült, ezzel a recepttel neked is fog

Ha valaki egy hónapja azt mondja nekem, hogy a mai napon a saját kezemmel készített kenyér kerül a tányéromra, biztos kinevetem. Na nem azért, mert az otthoni kenyérsütés olyan vicces dolog, de hát valljuk be, félúton a 30 felé, a nagyvárosi rohanásban, ezerrel dolgozva, még mindig nem teljesen felnőve, sok projekten pörög az ember, csak nem a kenyérsütésen. Szerintem nem vagyok egyedül ezzel, ha azt mondom, sokszor még arra is lusta voltam hétvégén, hogy leugorjak a boltba valami pékáruért. A barátommal kő kemény kő-papír-olló párbajokat szoktunk vívni, hogy ki hagyja el arra a maximum 10 percre a lakást, most pedig itt állok már egy órája, és dagasztok, gyúrok, kelesztek, közben pedig izgatottan várom, hogy mi sül ki ebből.

Szeretném hinni, hogy a kialakult helyzetnek vannak pozitív hozadékai. Hogy a koronavírus megtanít nekünk dolgokat, hogy rámutat arra, hogy mi a fontos, hogy mire vagyunk képesek, hogy az otthon töltött idő formálja majd a jellemet, és mikor mindennek vége, máshonnan folytatjuk, mint ahol abbahagytuk. Most mindenki levizsgázhat emberségből. Hosszasan folytathatnám ezt most itt, de maradjunk a lényegnél, a kenyérnél.

Szerkesztőségünk már home office-al indult neki a múlt hétnek, ezzel pedig sokunknál megkezdődött az önkéntes karantén, melynek fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Nem űzött vadként mindent felhalmozva, de azért tartottam egy nagyobb bevásárlást, viszont már akkor tudtam, hogy a pékárú kérdése necces lesz.

A másik nagy szívfájdalmam a zöldségek és gyümölcsök, de mivel tényleg nem akarok nagyon boltba menni, kertem pedig nincs, ahol ennek a projektnek nekiállhatnék, így betartalékoltam, amit tudtam, aztán majd meglátjuk. A kenyér viszont más tészta. Ha van élesztő (nekem szerencsére lett), liszt, víz, némi cukor és só, akkor ennek kenyérsütésnek otthoni körülmények között sincsen akadálya.

Leszögezném azonban, hogy bár otthonosan mozgom a konyhában, a sütés sosem volt az én asztalom, piskótát is szerintem kb. kétszer csináltam eddig, a kelt tésztára pedig gondolni se mertem. Na jó, nem is akartam. Hosszas keresgélés után viszont találtam egy nagyon könnyen lekövethető, érthető, és a hozzám hasonló laikusok számára is alapos receptet - és hogy mi lett a végeredmény? Siker! Meg egy suvickolásra váró sütőrács...

Mi mást mondhatnék még? Maradjatok otthon, tanuljatok új dolgokat, süssetek kenyeret!

ÉS EZT LÁTTAD MÁR?