Mindenki azt kérdezi, miért vettem fel a férjem nevét az esküvő után: most elárulom

Vannak menyasszonyok, akiknek óriási dilemmát okoz az esküvő előtt, hogy utána milyen névvel folytassák tovább az életüket. A környezetemben azt látom, hogy egyre divatosabb meghagyni a saját, lánykori nevet, vagy kötőjellel hozzákapcsolni a férj vezetéknevét a sajáthoz, ezzel jelezve az összetartozást. Egy 2016-os magyar felmérés szerint 10-ből 9 feleség változtat nevet a nagy nap után, és csak 100-ból 3 férj teszi meg ugyanezt. Hasonlóak az arányok a briteknél, ahol a nők 90%-a változtat nevet, míg Amerikában ugyanez az arány csupán 70%.

Az esküvőm előtt én is többször megkaptam a kérdést, hogy mi lesz a nevemmel utána, én pedig olyan természetesen vágtam rá, hogy felveszem a férjem nevét, mintha más lehetőség nem is létezne. Ebben benne van egy kicsit a családi hagyomány is, hiszen nálunk sosem volt jellemző a kötőjeles forma vagy a né toldalék. Így már gyerekkorom óta úgy gondoltam, hogy ha egyszer férjhez megyek, akkor azt névváltoztatással is szeretném jelezi a külvilág felé.

Volt egyébként olyan barátnőm, aki próbált meggyőzni arról, hogy válasszam a kötőjeles verziót, hiszen ezzel megmarad az enyém is, csak épp kiegészül egy másikkal. Az identitásomra hivatkozott, szerinte ugyanis ezzel elhagyom annak egy részét. Persze így is fel lehet fogni, meg azzal is lehetne érvelni, hogy nagyon körülményes az ügyintézés, mire a személyitől kezdve a jogsin keresztül mindent elintéz az ember – főleg, ha még külföldi állampolgár is.

Mindez persze eszembe sem jutott, hiszen a fő érvem nemcsak az volt, hogy folytassam a családi hagyományt, hanem hogy kifejezzem, mostantól egy család vagyunk a férjemmel és közös a nevünk. De, ami talán még ennél is fontosabb, hogy azt szerettem volna, ha a leendő gyerekeinkkel is közös nevet viselünk: nem a férjem nevét, hanem így már a közöset kapják meg. Arról nem is beszélve, hogy nem szeretem bonyolítani a dolgokat, ezért nálam a kötőjel eleve kizárt volt. Anyukámat azért megkérdeztem, mit gondol a dologról, ő pedig csak annyit mondott: „Ez csak egy név, nem kell belőle akkora ügyet csinálni.” Ezzel pedig teljesen egyet tudok érteni.

Ha pedig nevetnél egy jót, ide kattints: