Soha nem vacsorázom együtt a férjemmel: elárulom, milyen hatással van az egészségemre

Amióta csak egy párt alkotunk, mindig együtt vacsoráztunk a férjemmel, a gyerekek előtt is az volt a szokásom, hogy addig vártam rá, míg haza nem ért, nélküle nem kezdtem el falatozni. Mivel ő ingatlanügynök, aki sokszor esténként vezet körbe érdeklődőket a házakban, gyakran este 9-10-ig vártam a tűzhelyen álló meleg étellel. Amíg fiatalok és gyermektelenek voltunk, oké is volt ez így nagyjából. Már akkoriban is szabadúszó voltam, sokszor nehéz volt elfoglalnom magam, míg meg nem érkezett, de azt éreztem, szükségünk van ezekre a vacsikra, ezek táplálják valamilyen formában a kapcsolatunkat is a szürke, uncsi hétköznapokban.

Ezért nem vacsorázom együtt a férjemmel

Miután megszülettek az ikreink - akik már 11 évesek - még mindig szerettem azt, ha este együtt, csak kettesben eszünk. Egyszerűen jó érzés volt elpakolni a színes alátéteket, gyerektányérokat, játékokat és megteríteni a mi „fenséges” felnőtt vacsoránkhoz. Egyébként sem lett volna egyszerű az egész családot egyszerre megetetni, nem ilyenek voltak a mindennapjaink, a munkánk. Ugyanakkor persze olvastam róla, milyen fontos, hogy a gyerek akkor egyen, amikor a szülő és azt, amit a szülő, de valahogy mégis ragaszkodtam a megszokáshoz.

Akkor azonban minden megváltozott bennem, amikor úgy döntöttem, ezentúl jobban odafigyelek az egészségemre és a táplálkozásomra. Ezen a ponton jöttem rá, nagyon rosszat tesz nekem a kései vacsora, nagyjából ez az oka annak, hogy az utóbbi időben már egyáltalán nem tudtam begombolni a farmerjaimat. Észrevettem, hogy a gyerekek vacsija és a miénk közti időben öntudatlanul, de többször is kinyitom a hűtőt, hogy nassolgassak valamit. Ez olyan méreteket öltött, hogy az már kimondottan kínos volt, ráadásul, amikor végre befutott a férjem, akkor is jóval többet ettem a kelleténél a farkaséhség miatt. Ezen a ponton kiszámoltam a kalóriabevitelem és azt láttam, a nagy várakozásnak köszönhetően egy extra étkezésnyi kalóriát viszek be minden áldott nap.

Bár sokkolt a dolog, egy darabig még nem bírtam elengedni az esti vacsorákat a férjemmel, nem akartam, hogy egymagában egyen szegény egy-egy nehéz nap után. Egy alkalommal azonban elmondtam neki, mire jutottam és ő biztosított róla, hogy nem gond, ha nem tartok ilyenkor vele, egyek a gyerekekkel. Azóta így teszek és mondanom sem kell, sok minden megváltozott. Minden erőfeszítés nélkül fogytam pár kilót, jobban alszom és energikusabb vagyok. A férjemmel pedig nagyon jókat beszélgetünk este úgy is, hogy én már ettem!

Ha olyan történeteket olvasnál, amikor emberek elmesélik, mikor jöttek rá, hogy a házasságuknak vége, akkor katt a galériára!

Ha pedig tippeket olvasgatnál a házasságról, akkor katt ide: