Egy hétig minden nap meditáltam: nagyon különös, amit tapasztaltam

Számtalan alkalommal éreztem már azt, hogy „na majd most belevágok”. Annyi jót hallottam, illetve olvastam már a meditáció jótékony hatásáról, hogy magam sem értem, miért nem kezdtem bele korábban. Na jó, tudom: mert mint mindent, ezt is elkezdeni a legnehezebb – és ezt magam is megtapasztaltam. Hetek óta a fejemben volt már a téma, hogy szeretném elvégezni az egyhetes kísérletet, azonban az első alkalommal (nincs mit szépíteni) egész egyszerűen belealudtam a nyolcperces meditációba. A következő alkalommal nem voltam elég felkészült, és miután megcsörrent a telefonom, hirtelen eltűnt a „zen-hatás”. Aztán, ahogy az lenni szokott, ha valami nagyon nem megy (pedig jó lenne, ha menne), akkor az élet „ezüst tálcán” tolja az orrunk alá.

Amikor egymás utáni napokon folyamatosan zárt ajtókba futottam (értsd szó szerint, amikor az indulás pillanatában beletört a lakáskulcsom a zárba – brr!), úgy éreztem, hogy tényleg eljött annak az ideje, hogy egy kicsit jobban odafigyeljek magamra, és visszalassuljak az állandó rohanásból. Így harmadszorra is belevágtam a meditációba. A JustLikeBuddha applikációt hívtam segítségül, ahol rövid, vezetett meditációk segítenek különféle tematika alapján elindulni a meditáció útján.

Sajnos mindig is a végletek embere voltam, ami ezúttal is megmutatkozott. Az első néhány perces reggeli meditáció olyan jól sikerült, hogy azonnal belevágtam még egybe. Aztán este egy újabba még elalvás előtt – innentől pedig csak bíztam benne, hogy a lelkesedésem nem fog alábbhagyni. Az érdekes az volt, hogy a harmadik napon már rendesen vártam, hogy belecsaphassak az újabb gyakorlásba. Minden bizonnyal szerencsés típus is vagyok, hiszen hiába van ezerfelé a fejem, ezekre a percekre tökéletesen össze tudtam szedni magam, csak oda koncentráltam, így viszonylag hamar meglett a hatása.

Ez pedig nem csupán nekem, hanem a környezetemnek is feltűnt, mostanra sokkal, de sokkal rugalmasabban kezelem a nehéz helyzeteket – mintha egyfajta állandó flow-ban lennék. Pedig történés bőven volt, amin egy magam fajta stresszre hajlamos ember kiborulhat. Időközben a koronavírus-járvány miatti önkéntes karantén egy újabb lökést adott annak, hogy legújabb szenvedélyemnek hódolhassak. Miután a reggeli hosszas készülődés felszabadult az életemben, lecsippentettem a hajnali órákból pár percet, hogy minden napot egy kis meditációval indíthassak. Az első pár alkalom után pedig teljesen rászoktam, hiszen olyan nyugalom jár át a gyakorlásnak köszönhetően, amire most talán a világban történteket látva sokkal nagyobb szükségem van, mint valaha. Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos gyakorlásnak hála mostanra a vizualizáció is nagyon jól megy, így hiába van napok óta zárva az ajtóm a külvilág előtt, már csak a képzeletem szab határt az utazásoknak…