A törzskönyv nem csak sznobizmus, avagy a legfontosabb különbségek egy tenyésztő és egy szaporító között
Kiskutyát vásárolni nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. Ha nem vigyázol, hamar egy szaporítóval találod szemben magad.
Úgy tartják, Magyarország a szaporítók és az illegális állatkereskedelem egyik fellegvára. Becslések szerint itthon 10-ből 9 kutya illegális körülmények között születik vagy cserél gazdát, de a történet itt szinte sosem ér ennyivel véget. A riasztó adatok mögött az egyszerű igazság az, hogy a megvásárolt, többnyire kivétel nélkül fajtatisztaként hirdetett kölyökkutyák túlnyomó többsége úgynevezett szaporítótelepekről származik, avagy a nem csak hírük miatt horrorisztikus kutyagyárakból.
De kik azok a szaporítók? Mi a baj velük? Miért harcolnak ellenük minden nap erőn felül az állatmentők, és különben is, miért olyan nagy cucc az, ha egy kiskutya olcsó? Ma hazánkban 100 ezer forint alatt nem nagyon lehet tenyésztőtől kutyát venni, de aki ennyit nem tud rááldozni a dologra, az inkább gondolja át, valóban képes-e megfelelően gondoskodni egy állatról. Ebben a cikkben most a szaporítók és tenyésztők közötti legfontosabb különbségeket járjuk körbe, amik egyértelműen alátámasztják, hogy nem mindegy, hogy kitől vásárol az ember.
- 1 -
Egy igazi tenyésztő igyekszik a lehető legjobb "minőségű", egészséges, az adott fajtára jellemző genetikai betegségektől mentes állatokat kiadni a kezei közül. Jól lekövethető családfájú, egészségügyi szűrésekkel rendelkező egyedekkel tervezi meg az új almot és fedeztet.
VS.
A szaporító célja minél több értékesíthető alom létrehozása, mindenféle kontroll és szakmai irányelvek figyelembevétele nélkül. Tenyészállatként tekint a kutyáira, a leendő anyák először 8-10 hónaposan szülnek, amint alkalmasak lesznek rá, majd menetrendszerűen évente kétszer. Ezektől a kutyák végül nagyjából 5 éves korukban teljesen kizsigerelve megvállnak. Pároztatáskor még a genetikai alapvetéseket sem veszik figyelembe, erre példa Vackor:
- 2 -
A tenyésztők egy, esetleg két fajtával foglalkoznak és ezekre specializálódik.
VS.
Egy szaporító sok esetben számos fajta szaporításával foglalkozik, repertoárját bővíti az aktuálisan felkapott típusokkal.
- 3 -
Egy tenyésztő szívesen megmutatja a kölykök szüleit, a kennel többi kutyáját és az élőhelyüket, elbüszkélkedik a kiállítási eredményekről és a tapasztalatairól mesél.
VS.
A szaporítók távolról sem normális körülmények között tartják a kutyákat, ezért a vevőket nem engedik a kutyák közelébe, a vevő legtöbbször csak a kiválasztott kölyökkel találkozik egy semleges helyen.
- 4 -
A tenyésztő kölyköket életkoruknak megfelelő vakcinázással, féreghajtással, mikrochippel ellátva, a kicsi eddigi állatorvosának elérhetőségével adja oda a gazdi kezeibe.
VS.
A szaporító törzskönyvet nem ad, a kötelező oltások vagy nincsenek meg vagy hamisítva vannak, mikrochip többnyire nincs a kicsikben, a szűrővizsgálatokról pedig azt se tudják, hogy enni vagy inni kell.
- 5 -
A tenyésztő megválogatja, hogy kinek ad el kiskutyát, törekszik arra, hogy megismerje a vevőt, akár a leendő gazdi lakóhelyére is kilátogat. Sőt, az is előfordulhat, hogy lebeszél az adott fajtáról.
VS.
A szaporító nem kérdez semmit, nem érdekli semmi, csak vidd a kölyköt.
- 6 -
A tenyésztő a kölyköket 8 hetes koruk előtt semmiképp sem adja oda a vevőnek, és az sem ritka, hogy még ennél is többet kell várni 1-2 héttel.
vs.
A szaporítótól túl korán, akár 6 hetesen már el lehet hozni a kicsiket.
- 7 -
A tenyésztő adásvételi szerződést ír, benne garanciát vállalva a kiskutyára, és az sem ritka, hogy visszakéri a kutyát, ha a megnevezett tulajdonosa már nem szeretne/tud róla gondoskodni, kiköti, hogy tovább nem adhatja.
VS.
A szaporító csak a kezedbe nyomja kicsit és viszlát.
- 8 -
A tenyésztő gondosan követi a tőle származó kutyák sorsát, tanácsokat ad, és időnként érdeklődik, az állat hogylétéről.
VS.
A szaporítót semmi nem érdekli, amint kiléptél a kapuján. Reklamáció? Felejtsd el, a telefont pedig álmaidban veszi fel legközelebb.
Most pedig ismerd meg néhány szaporítós kutyus teljes történetét!