Egy mérgező barátság története
Évit egy éven keresztül kihasználta egyik kolléganője, akit a barátjának hitt. Milyen visszatekinteni a kiszolgáltatottságra, miután túl lett az egészen?
Hat évvel volt fiatalabb nálam. 31 éves voltam, ő pedig 25: nem nagy korkülönbség, mégis testvéri gyengédséget éreztem iránta, védtelen, gyámoltalan húgként tekintettem rá, akit kötelességem megvédeni. Talán nem véletlenül: valóban volt egy testvérem, aki 7 éves korában meghalt, s Dorina azonnal megérezte rajtam a kiszolgáltatottság-szagot. Egy évbe telt, mire rájöttem, hogy csúnyán kihasználja az érzéseimet. Milyen dolgokat tett egy mérgező "barátnő"?
A munka. Gyakran hivatkozott fejfájásra vagy hányingerre, aminek következtében azonnal haza kellett mennie. Persze siránkozott, hogy ki fogják rúgni, én pedig, az aggódó balek, megcsináltam helyette, nehogy bajba kerüljön. Eleinte havonta egyszer testálta rám a munkáját. Később már hetente.
A pénz. Kényszeresen kölcsönkéregetett. Eleinte egy százast, később ezreseket. És sosem adta vissza. Mindig volt valami kifogása, hol nem jött meg időben a fizu, máskor a felújításra kellett némi extra. És egyre rámenősebb volt. Ha elmentünk sörözni vagy vacsorázni, az első kört még maga fizette, utána elvárta, hogy én álljam a többit, elvégre gazdagabb vagyok, mint ő.
A kollégák. Suttogva szapulta őket. Ritka éles szeme volt, mindenkiben azonnal észrevette a rosszat, és tehetsége volt kianalizálni. Közben ugyanezt tette velem is, csak rólam mások fülébe susmorgott. A kollégák, akikkel később megbeszéltem a Dorina-jelenséget, elmesélték, hogy nemcsak mérges nyelve volt, de szívesen konfabulált is: a hajam égnek állt a rólam szőtt koholmányaitól. Voltam törleszkedő, voltam depressziós, voltam könnyű utat kereső felszínes, sőt, még hazug is.