Sosem késő elkezdeni! Megtanultam magas sarkúban járni!

Tudom, tudom, 27 évesen elég későn álltam neki a feladatnak, viszont mentségemre legyen mondva, hogy alapból magas vagyok és elég nehéz bármilyen magas sarkút is találnom a 42-es patáimra. Meg amúgy is a sportosabb, kényelmes cipőket szeretem. Azért most fogalmazódott meg bennem ez a gondolat, mert egyre több cipőt találok, aminek magas a sarka és úgy voltam vele, hogy ha hordani szeretném ezeket, nincs mese, csak akkor vehetek magamnak ilyen surranókat, ha járni is tudok bennük.

Eddig egyébként életemben talán 5-ször volt rajtam magas sarkú: tesóm szalagavatóján, a diplomaosztómon, két céges karácsonyi bulin és egy másik rendezvényen. Mindegyik esemény nagyjából így zajlott:

1. Először eldöntöttem, hogy veszek egy magas sarkút, mert abban fogok menni.
2. Amikor már készülődtem az estére, akkor többször is elkezdtem kételkedni abban, hogy jó választás-e, de végül elmentem benne.
3. Alig szálltam ki a kocsiból, máris szentségeltem, hogy miért nem vittem magammal váltócipőt és hogy lehetek annyira agyament, hogy a macskakövön tűsarkúban szambázzak végig anélkül, hogy a környéken lenne egy ismerős (vagy egy korlát legalább), akibe/amibe legalább bele tudok kapaszkodni.
4. A rendezvény további részében pedig igyekeztem elérni, hogy ne remegjen a lábam, ne essek el és minél hamarabb vadásszak magamnak egy ülőhelyet.

Szóval maradjunk annyiban, hogy az első néhány szárnypróbálgatásom sikertelen volt. Eddig. Majd én megmutatom a világnak – hangzott fel a fejemben a Szintiboy-tól ismert mondat. Elővettem a régebbi kínzóeszközeimet és elkezdtem kutakodni az interneten használható tippekért. Nagyjából ezeket találtam:

1. Találd meg a tökéletesen passzoló cipőt (42-es lábra ez nehéz feladat, de szerencsére már volt 2 cipőm)
2. Lépj kicsiket (a videók forgatása közben jöttem rá, hogy valójában mekkorákat lépek – ezen még mindig kell csiszolnom)
3. Mindig a sarokra érkezz (kivéve, ha futsz, mert akkor én reflexből a lábujjaimat teszem le először)
4. Haladj lassan (tény, hogy az átlagos sétatempóm eléggé lelassult, hiába léptem nagyokat)
5. Képzeld el, hogy egyenes vonalon haladsz (ez a trükk tényleg bejött, már szinte úgy éreztem magam, mint a modellek a kifutón)

3-4 napot szántam arra, hogy tökéletesítem a járásomat és megtanulom kezelni a magas sarkú viselése által okozott kellemetlenségeket. De elég nagy önbizalomhiánnyal vágtam neki az egésznek, mivel arra számítottam, valami ehhez hasonló lépegetést fogok produkálni:

Az első nap bent gyakoroltam és nagyjából 5 órán keresztül volt rajtam a cipő – a kettő közül a kényelmesebbet választottam, ennek picit alacsonyabb is volt a sarka, szóval a kezdeti bénázásokra pontosan megfelelt:

A második napon már annyira belejöttem, hogy lementem a házunk mögé és ott sétálgattam. Szerencsére nem volt unalmas az utam, mert rengeteg bukkanót kellett kikerülnöm. Miután már itt is biztosabban ment a járás, futottam is egy kicsit a cipőben:

Persze ekkor már a járás is sokkal jobban ment (ha így folytatom, még Miranda Priestly is büszke lesz rám!).

A harmadik nap végére már rendesen izomlázam volt és még laposabb cipőben is éreztem, hol nyomta meg a lábamat a magas sarkú. Viszont az biztos, hogy ennyi idő alatt sikerült sokkal magabiztosabban lépegetnem a cipellőkben és annyira belelendültem, hogy vettem is magamnak párat:

Jó, ezek nem tűsarkú cipők, de egyelőre annak is örülök, hogy a hétköznapokban, akár a munkahelyemre is el merek menni valamelyikben – és itt jön az a szerencse, hogy idén divatosak a vastagabb sarkú cipők is! És még azt is megkockáztatom, hogy az idei karácsonyi buliba megint tűsarkúban megyek – tuti, hogy ügyesebb leszek, mint 3 évvel ezelőtt.

Ha te is hasonló cipőben jársz (vagyis inkább járnál), azt tudom tanácsolni, hogy gyakorolj, gyakorolj és gyakorolj. Ez a siker egyetlen kulcsa!

Az én narancssárgám már nem hiszem, hogy divatos lenne, viszont ezekkel tutira nem fogtok mellélőni!