Működhet a távkapcsolat a gyakorlatban? Három magyar nő őszintén mesélt saját tapasztalatairól

Ahhoz, hogy egy távkapcsolat működjön, rengeteg dologra van szükség. Éreztetni kell egymással a szeretetet, folyamatosan módot kell találni a beszélgetésekre – és mindenről őszintén beszélni is kell. Ami viszont ezeknél is sokkal fontosabb, hogy erős maradjon a bizalom; ha ez nincs meg a felek között, szinte lehetetlen – különösen hosszú távon – életben tartani a viszonyt.

Vajon van esélye egy kezdődő kapcsolatnak fennmaradni, ha a páros két tagját több ezer kilométer választja el egymástól? És mi a helyzet annál a párnál, ahol már hosszú évek teltek el a kezdetek óta? És vajon mennyi ideig lehet kibírni, hogy csak ritkán jut idő a találkozásra?

Három magyar nő elmesélte, mit tapasztalt a távkapcsolat során – a végkifejlet mindegyiknél másmilyen lett.

Anita 26 éves és már régóta él távkapcsolatban, ami mostanában vált igazán nehézzé.

„Szeptemberben lesz a 4. évfordulónk a barátommal, és már három éve élünk távkapcsolatban. Az egyetem végén jöttünk össze, aztán a munka miatt az ország két távoli pontjába kellett költöznünk. Már az elején is nehéz volt megszokni ezt, hiszen korábban közel egy éven át minden hétköznapot együtt töltöttünk. Aztán hirtelen megváltozott a helyzet, és már csak a kétnapos hétvégék maradtak nekünk, ráadásul nem is minden alkalommal tudjuk összehozni a találkozást. Ami pedig csak még inkább nehezít ezen, hogy valójában ilyenkor egyetlen teljes napot tudunk csak együtt tölteni – a szombatot. Most, hogy már három éve csináljuk így, azt érzem, hogy egyre nehezebb kibírni egymás nélkül. Ezért erősen gondolkodunk azon, hogy én hátrahagyom az itteni életemet, és elköltözöm abba a városba, ahol ő lakik. A távkapcsolatnak ugyanis szerintem nem sok előnye van. Talán annyiban gazdagodunk ezzel, hogy amikor végre sok időt tölthetünk együtt, jobban meg is fogjuk becsülni egymást. De nem vállalnám be újra a jövőben, hogy ennyit legyünk távol."

Eszter (29) komoly döntést hozott azután, hogy a vőlegénye külföldre költözött. Vajon megtenné most is?

„Négy éve jártunk együtt a vőlegényemmel, amikor problémák léptek fel a munkakeresésben. Mivel sehol sem talált jól fizető állást – ami lelkileg is megviselte –, úgy döntött, hogy Angliába költözik több mint egy évre. Én pedig itt maradtam nélküle. Előtte nagyon sokat voltunk együtt, ezért nehéz volt megszoknom, hogy szó szerint fél éven át egyetlen egyszer sem találkoztunk személyesen. Ez pedig az elején különösen megviselt. Ekkor találtam ki, hogy megpróbálom magam minél több dologgal lekötni, hogy ne érezzem meg a hiányát, és ne teljenek üresen a napjaim. Elkezdtem nyelvtanfolyamra járni, megszereztem a jogsit – és próbáltam minél több melót vállalni. Persze így is voltak vitáink, nem is kevés, de legtöbbször apróságokon kaptunk össze. Végül hat hónap után döntöttem úgy, hogy feladom az itthoni életem, és kiköltözöm hozzá. Azóta már hazajöttünk Magyarországra, de ez az időszak megtanított arra, hogy ha megvan a bizalom, akkor működhet a távkapcsolat. Ha ő ismét úgy döntene, hogy külföldre költözik, én már nem követném, de kitartanék mellette, és ez nem lenne szakítási ok."

Barbara (27) hatalmasat csalódott, amikor barátságból szerelem, majd kapcsolatból távkapcsolat lett. Mindez két és fél hét alatt.

„Két éven át volt egy nagyon jó fiúbarátom, akivel szinte mindent megbeszéltünk egymással. Egy időben aztán ritkultak a társalgások, mert ő kiköltözött Spanyolországba, én pedig szakítottam a pasimmal, és egy időre a munkába temetkeztem. Aztán egy hazalátogatása során fellobbant a szikra, és rájöttünk, mennyire odavagyunk egymásért. Két és fél hetet volt itthon, nagy részét együtt töltöttük, s megbeszéltük, hogy kipróbáljuk a távkapcsolatot. Mivel két éve ismertük egymást, biztos voltam benne, hogy működni fog a dolog. Már akkor tudtam, hogy decemberben látogat haza legközelebb, így négy hónapot kellett volna külön töltenünk. Eleinte nem is voltak gondok, de azután rövidesen elkezdtünk veszekedni. Nekünk kimaradtak azok a jellegzetes dolgok, amik egy friss párt összekötnek: a közös programok, az érintések, esetleg egy hosszú hétvége együtt. Elkezdtünk bizalmatlanná válni egymás iránt, ő egyre kevesebbet keresett, amikor pedig igen, szinte semmit sem mesélt, s alig érdeklődött felőlem. Néha eltűnt egy-egy napra, és fogalmam sem volt, mit csinál. Végül decemberben, a hazaérkezése előtt egy héttel tudtam meg egy barátjától, hogy Spanyolországban is van egy barátnője, és a bulik alkalmával sem igazán fogta vissza magát. Óriási csalódás volt számomra, mert barátként más embernek ismertem meg. Nekem ez tökéletes példa volt arra, hogy többet ne menjek bele távkapcsolatba."

A történeteket olvasva kijelenthetjük, hogy nincs két ugyanolyan távkapcsolat. Mégis, amit levonhatunk tanulságként, hogy megrendíthetetlen bizalommal akár éveket is ki lehet bírni úgy, hogy a páros csak ritkán tud találkozni egymással. Akik már régóta együtt vannak, nagyobb eséllyel vészelik át ezt az időszakot, szemben azokkal, akik épphogy elkezdtek együtt járni. Utóbbi esetben sokkal nagyobb erőfeszítést igényel az intim szféra megteremtése, és hamarabb érzik úgy a felek, hogy egyszerűbb párt keresni a közvetlen környezetben. Hiszen őket jelentősen kevesebb dolog köti össze, és a szakítást is rövidebb idő alatt heverik ki.

Természetesen mi a ti sztoritokra is kíváncsiak vagyunk! Jártatok már hasonló cipőben, és a ti történetetek egészen máshogy végződött? Esetleg szívesen megosztanád, hogy milyen sok időt sikerült kibírnotok távkapcsolatban? Írd meg nekünk!

Persze tekinthetünk erre a helyzetre pozitívan, és megpróbálhatjuk megkeresni a távkapcsolatban is a szépséget. Ez a pár legalábbis megtette, a fotóik pedig csodálatosak!