Egy hónap alatt 8 pasival randiztam: megkérdeztem őket, szerintük mit rontok el

Úgy döntöttem, hogy októberben két dolgot biztosan nem fogok csinálni: nem iszom alkoholt, illetve nem randizom. Nos, nyilván a címből már te is sejted kedves olvasó, hogy utóbbival nem jártam sikerrel. Ahogy az lenni szokott, amikor az ember eltervezi, hogy mosta aztán tényleg nem randizom, szünetre van szükségem, még a Tinderről is letörlöm magam, na akkor dobálja az élet egymás után a lehetőségeket. Persze, gondolhatod most magadban, milyen lehetőséget tud dobni az élet akkor, amikor amúgy szinte minden zárva, én pedig otthon ültem…

Volt itt ételfutár, taxisofőr, felbukkanó régi ismerős (több is), FB-társkereső (itt is többen horogra akadtak egy randira), na és barátnők által összehozott vakrandi. Szóval oké, nem volt okom panaszra. Az egyik barátnőm meg is jegyezte, hogy ő egy év alatt nem randizik ennyit, míg egy srác ismerősöm csak annyit tudott mondani „most komolyan, te hova pozícionálod magad ezeken a randikon?”. Jogos és jogos. Engem sosem érdekelt, hogy életem szerelme kéményseprő, festő-mázoló, fagyi árus, vagy épp üzletember lesz-e, épp ezért a fenti igen széles paletta. Ugyanakkor hiába a széles skála, a fenti férfiak egyikével sem jutottunk túl egy jó beszélgetésen. Egész egyszerűen nem egymást kerestük, persze, ha ennyi fiúval randizik valaki ilyen rövid időn belül, akkor erősen felmerül benne a kérdés, hogy vajon ő megy szembe az autópályán? Így megkérdeztem a fenti férfiak mindegyikét, hogy mi volt az a pont, ahol úgy döntöttek, hogy részükről sem lesz ebből több egy randinál. A válaszok némelyike igencsak megdöbbentett, összeszedtem azt az 5 dolgot, amit többen is kiemeltek:

1. Túl sokat beszélek

Azt mondják, hogy nincs kínosabb egy olyan randinál, amikor kínos csend van. Úgy tűnik, hogy van, méghozzá, hogyha az egyik fél rengeteget beszél – ez volnék én. Sorry!

2. Túl sokat sztorizok

Anyukám évek óta szajkózza, hogyha mindenkinek elmesélem életem vicces sztorijait, akkor azok maradnak örökre életem legjobb sztorijai. Szegény többször jelezte, lehet, hogy hetek, hónapok után szórakoztatóak, de csak kis adagokban, nem kell mindegyiken egyszerre röhögni. A fiúk szerint is a kevesebb néha több.

3. Ijesztő a sok könyv

Ahogy A szépség és a szörnyeteg című mesében is megbélyegzik Belle-t, aki a könyveshez siet „Nézzék csak ott megy az a furcsa kislány, annak még mindig mese kell. Soha vélünk nem pletykál, mert a fellegekben jár, nem is kétség, milyen furcsa lány a Belle” úgy kiderült, hogy bizony a fenti fiúk azon része, akik jártak a lakásban, erősen megilletődtek a sok-sok könyv láttán.

4. A (sok) süti tiltólistás

Szóval, miután egy régi-régi ismerősről volt szó, és pandémia idején a nappalim volt a randihelyszín, gondoltam készülök egy kis finomsággal. Oké, sütöttem egy pitét, egy tál muffint és némi bonbon is készült. Azonban a „túlkészülés” szintén nem a gondoskodó vonalon csapódott le, hanem az ijesztő rubrikába kerültem.

5. Telefon mizéria

Szakmámból adódóan, ha pittyen a telefon, akkor bizony ránézek – mi van, ha épp Scott Eastwood keres? Volt már rá példa, csak mondom! És bár ez nem azt jelenti, hogy non-stop nyomogatom, de volt, aki erős célzást tett rá, hogy ha így haladok, a legbensőségesebb kapcsolatom maximum a főnökömmel lehet. Ha ők mondják...