A pasim megtudta, hogy lefeküdtem a bátyjával, de erre a reakcióra nem számítottam

Ez a kis történet lehetne egy modern Hamupipőke történet, de azt hiszem az egyetlen, ami azonos a két sztoriban az a tök. Ott volt egy tökhintő, én meg rájöttem, hogy mekkora tökfej vagyok, hogy azt hittem, ha az egyikkel nem megy, a másikkal még sikerülhet. Hát nem…

Szóval a történet előzménye röviden: Ricsivel (mint utóbb kiderült) klasszikus barátság extrákkal kapcsolatunk volt, amit persze minden közös barátunk előtt titkoltunk. Beleestem, majd hagytam, hogy megvezessen. Aztán jó sok csavar után, amikor épp nem voltunk jelen egymás életében, összefutottam az öccsével, Gergővel. Beleszerettem a „kistesóba”, aki amúgy korban is jobban illet hozzám, ám ők nem tudtak egymásról.

A teljes történet itt:

Szóval mindenki megnyugtatására spoiler: a vasárnapi ebéd alkalmával nem landolt az arcomba a húsleves, azonban a nap végére azt kívántam, bár a leves borult volna inkább a nyakamba!

Mind tudjuk, hogy a randizásnak vannak olyan íratlan alapszabályai, mint pl.

1. Nem randizunk a barátnőnk exével.

2. Nem flörtölünk egy baráti társaságból egynél több emberrel.

3. Házinyúlra nem lövünk (értsd: munkahely)

4. Családon belül (bármennyire szépek is a testvérek) nem váltogatjuk a tesókat.

Nem vagyok rá büszke, de ezzel a mostani kapcsolattal sikerült a lista negyedik pontját is kipipálnom, és ha őszinte szeretnék lenni, valójában sosem éreztem magam rosszul a döntésem miatt, inkább csak attól tartottam, hogy mi lesz, ha a két fiú számára is összeáll a kép. Hát összeállt. Szóval eljött a nagy nap, mindannyian hivatalosak voltunk Ricsi és Gergő szüleihez egy ebédre, mire mi megérkeztünk, már ott volt Ricsi – és ekkor jött az első sokk. Kiderült ugyanis, hogy Ricsi épp a héten szakított a „nagyon komoly szerelmével”, így az egész család nyalogatta szegénynek a sebeit, amire lássuk be, jómagam himalájai sóként robbantam be.
Az, hogy ismertük egymást nem volt titok, ám ahogy Ricsi reagált a látványomra, határozottan árulkodó volt, az anyukájuknak legalábbis nagyon gyorsan összeállt a kép, éppen csak, hogy nem zárta el a férjét előlem – ezt persze kikérem magamnak! Mindenesetre a kezdeti burkolt szurkálódások az asztalnál igen hamar célt értek Gergőnél is, gyakorlatilag még a levessel nem végeztünk, már egymásnak feszült mindenki, és persze az egész család egyet akart: tiszta vizet önteni a pohárba, hiszen senki sem értette, hogy mi is történik.
Elmondom: a legrosszabb rémálmom. Szegény Gergőnek összeállt a kép, mindig ő volt a jófiú a családban, míg Ricsi a menő, sikeres, jóképű srác, akit a szülők is az egekig magasztaltak, bármit tett is. Gergő azt hitte, hogy megfogta velem az Isten lábát – és valójában én is azt akartam hinni, hogy mi tényleg egymásnak lettünk teremtve. Talán így is lehetett volna, ha nincs a bátyja és a közös múltunk. De akkor és ott tudatosult benne, hogy megint ő a „második”, és kicsit sem viselte jól. A két fiú gyakorlatilag az elmúlt harminc év minden rossz élményét egymásra hányta, miközben az anyjuk próbált rendet tenni köztük, apuka csak nézett nagyokat, én pedig vártam, hogy megnyíljon alattam a föld.

És akkor, amikor azt hittem, hogy ennél már nem lehet rosszabb, a két fiú elkezdett egymás között vagdalkozni, hogy amúgy én sem kellek nekik, tartson meg nyugodtan a másik. Mindez tök jogos lett volna, ha addigra nem habarodok bele fülig Gergőbe, ám így a szavai nagyon fájtak. Klasszikus esete lenne a két szék közül a padlóra szituációnak? Meglehet, mindenesetre ezt a leckét örökre megtanultam: kétszer ugyanott nem keressük a boldogságot. Két hét telt el azóta, és Gergő nem keresett – viszont szerencsére Ricsi sem.

Ha még te is keresd az igazit, akkor ezekre figyelj!