4 dolog, ami megfordul a fejemben, ha a babavállalás a téma

Azt le kell szögeznem, hogy egyelőre házas sem vagyok, viszont a pasimmal biztosan együtt tervezzük a jövőnket. Ennek a jövőnek pedig bizonyos részletei már belátható közelségben vannak, és egyre több beszédtémát jelentenek. Ezek jutnak eszembe, amikor felmerül a babatéma:

• 17 éves koromban úgy terveztem, hogy majd 22 éves korom körül szülök, mert édesanyám is ennyi idősen hozott világra, és valamelyest a fiatalságából adódóan lazább volt, viccesebb, és mai napig a legjobb barátnőm. Nos, már 28 leszek, és ezt egy kicsit átértékeltem… de gondolom sokan vagyunk ezzel így. Mostanában kezdek igazán felnőtté válni, és rengeteg fantasztikus dolgot éltem meg az elmúlt években, ami gyerek mellett biztosan nem így alakult volna. Szóval, örülök, hogy a vágyam nem teljesült, vagyis később fog.
  
  
• Néhány évvel ezelőtt egyszerre több várandósságot is végigkísértem, és azok a kismamák, akiket akkor láttam magam előtt, nagyon vonzóvá tették a dolgot. Jól viselték, jól néztek ki, boldogok voltak, és a párjaik segítőkészek és támogatóak voltak velük, aztán pedig pici tündérkéket hoztak a világra. Akkoriban nem olyan helyzetben voltam, ami a gyermekvállaláshoz ideális lenne (khm… szingli voltam, aztán éppen csak megismertem a szerelmemet), de igazán megtetszett a dolog, és egy kicsit vágytam is rá. Most, hogy közeledem dologhoz, épp ellenkezőleg állok. Látok magam előtt néhány olyan kismamát, akikről süt a küszködés, idegesítő módon csak többesszámban beszélnek magukról és a gyerekről ("már megint lázasak vagyunk"), nincs életük, fáj mindenük… stb. Ez pedig egy kicsit elriaszt, én nem ilyen akarok lenni.

• Már megbeszéltem a kolléganőimmel és barátaimmal, hogyha babázásra kerül a sor, aláírunk egy szerződést, ami azt foglalja magába, hogy őszintén, gond nélkül mernek nekem szólni, ha csak a babám zöld székletéről tudok beszélni, és ha naponta töltök fel egy olyan albumot a Fb-ra, amiben a gyerekem szerepel 67 különböző nézőpontból. Nagyon tetszett nekik, remélem be is tartják!
  
  
• Ismerek olyan kismamákat, akik a szülés után pár hónappal már tartották magukat néhány (természetesen nem az összes) régi szokásukhoz. Az egyik pl. ha törik, ha szakad minden héten elment abba a kávézóba napközben, ahova régen. Történhetett bármi, viszont most már a babájával érkezett. Nehéz volt, néha nem volt ereje hozzá, de úgy érezte, hogy ez kell ahhoz, hogy ne szippantsa be teljesen az anyuka lét. Egy másik pedig hetente egyszer lement futni már két hónappal szülés után is. Ok, volt, hogy ebből csak 15 perc séta lett, és hát az ereje is megfogyatkozott. Mindig megoldotta: vagy az anyukája jött addig vigyázni a bébire, vagy vitte magával, szent és sérthetetlen volt ez a dolog. Az egyik barátnőm csak annyit fogadott meg, hogy véletlenül sem fordulhat elő, hogy a férjével anyának és apának hívják egymást. Egyszer ugyanis azt olvasta egy párkapcsolati tanácsadós blogon, hogy amint így kezdi el szólítani magát egy páros, megszűnnek nőként és férfiként létezni a kapcsolatban, és csak szülők lesznek. Ő pedig ettől félt a legjobban.

Szóval ezek azok a gondolatok, amik kavarognak bennem. De tudom, hogy fantasztikus érzés lesz majd egyszer a karomban tartani a gyermekemet, és teljesen megváltozik minden. Életem egyik legfantasztikusabb időszaka kezdődik majd el, minden nehézségével együtt. De addig is, gyakorlom az anyaságot a macskámon!