Élelmiszerbolti eladók kitálaltak: ezek a hihetetlen sztorik nap mint nap megtörténnek velük

Egyszer észrevettem, hogy az egyik munkatársam lefagyasztotta a csirkemelleket, majd záráskor kipakolta őket a pultra, hogy reggelre kiolvadjanak. Erről a vevők persze mit sem sejtettek, ami azért nagy gond, mert köztudott tény, hogy a húsokat nem lenne szabad kétszer lefagyasztani. De arra is volt már példa, hogy a romlófélben lévő parizert, ami még határeset volt, megmosták, és kitették felszeletelve. Ami pedig a darált húst illeti, általában a legrosszabb minőségű húsokat darálják fel, pont azért, mert azokat egyébként senki sem venné meg.

Nagyon meglepődtem, amikor a főnököm odajött és közölte velem, hogy mossam le bizonyos termékekről a szavatossági dátumot, mert 'nincs ennek semmi baja egy héttel később se, nehogy már kidobjuk!'. Mint kiderült, ez elég sok kisboltban bevett szokás.

Egyszer egy férfi odajött hozzám, miközben pakoltam, hogy segítsek neki puszedlit választani, mert nem tudja, melyik lenne a legjobb. Már éppen hajoltam le, hogy megmutassam neki a választékot, amikor egy pillanatra hátranéztem; ekkor vettem észre, hogy a haverja épp megpróbál sunyiban a zsebébe rejteni több tábla csokit is. Persze ezek után gyorsan visszarakta a polcra, és sietve távoztak, puszedli nélkül. Egy másik alkalommal arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik vevőnek nagyon domborodik valami a nadrágjában, és bár kínos volt a helyzet, muszáj volt megkérdezni, mit rejteget ott. Mint kiderült, egy üveg piát akart így kicsempészni. Ne kérdezd, miért gondolta, hogy ezzel majd sikerrel jár...

Épp pakoltam a polcokra a létrán állva, amikor egy férfi és a felesége bejöttek vásárolgatni. A nő nagyjából egy-két sorral arrébb nézelődött, amikor lejöttem a létráról, és észrevettem, hogy a férje ott áll mellettem, és engem bámul, majd hátrafordul csekkolni, hogy az asszonyka hallótávolságon kívül van-e. Ekkor megkérdezte: 'adsz egy puszit?'. Nagyon meglepődtem, de mivel nem vagyok az a halkszavú ember sem, rögtön közöltem vele, hogy adjon neki puszit a radai villám.

Egy nagyobb üzletláncnál dolgoztam pénztárosként, és reggel hatkor kezdtem a munkát. Meglepően kevesen voltak, de persze egy nagyon fura srác rögtön betalált. Már ránézésre tudtam, hogy nem lesz egyszerű eset... Nem vett sok mindent, de végigbeszélte azt, amíg lehúztam az árukat, majd miután fizetett, ott maradt a kasszánál. Mondtam neki kétszer is, hogy nem maradhat, mert nem beszélgethetek, engem ezért leszidnak, de csak mondta és mondta... Sőt, még egy olyan megjegyzést is tett, hogy 'milyen jó, hogy husi vagyok, mert nem szereti a vékony lányokat'. Izé... Kösz?! Ezek után a névkártyám alapján képes volt megkeresni a Facebookon, és folyamatosan írogatott, hogy találkozni szeretne velem. A legjobb, hogy volt barátnője!

Megszoktuk már, hogy a rakodók szeretnek elsütni egy-egy bókot, de néhány hónapja nagyon meglepő szöveggel köszöntött az egyik férfi. Épp segítettem neki bepakolni a holmikat a kocsiból, amikor rám nézett, és közölte: 'Nagyon nem örülök annak, hogy ilyen pólóban jöttél be dolgozni. Ebben egyáltalán nem látom a dekoltázsod'. Csak pislogtam, és úgy döntöttem, majd ő egyedül bepakol.

A boltban sajtos stanglit és virslivel töltött stanglit is lehetett kapni, ezek ugyanúgy néznek ki, de a súlyuk alapján könnyű megállapítani, melyik van a szatyorban. Egy vevő egyetlen darab stanglit vett, fizetésnél a zacskóval együtt felemeltem, hogy rájöjjek, a kettő közül melyik van benne. Erre a vásárló teljesen kikelt magából, és kiabálni kezdett velem, hogy én milyen jogon emelgetem az ő stangliját?!

Az nagyon jó volt, amikor egyszer megfáztam, de reggel még nem éreztem semmit, és bementem dolgozni (ez még a COVID előtt volt évekkel). Csakhogy pár óra alatt kijött rajtam a betegség, de mivel nagyon sokan hiányoztak aznap, a főnököm nem akart hazaküldeni. Erre az egyik vevő jött fizetni, majd beszólt, hogy jó lenne, ha náthásan nem nyúlkálnék a cuccaihoz, mert ő aztán nem akar elkapni tőlem semmit. Hozzátenném, hogy nejlonzacskót húztam a kezemre direkt, de az sem érdekelte.