Van az úgy, hogy meg kell szakítani egy barátságot...

Ha ezek közül egy vagy több igaz valamelyik barátodra, talán érdemes megfontolni a „szakítást”:

• Te vagy az egyedüli, aki energiát feccöl a kettőtök kapcsolatába: Nem arról van szó, hogy naponta kellene telefonon beszélni, mert persze mindenki elfoglalt. De ha mindig te keresed, mindig te teszel erőfeszítést annak érdekében, hogy fenntartsd a kettőtök közötti kapcsolatot, akkor talán el kellene inkább engedni. Hiszen egy barátság kétszereplős helyzet!
  
  
• Úgy érzed, rivalizál veled: Mindig ő akarja villantani a nagyobbat! Ha mondjuk elmondod, hogy lefutottad életedben először a félmaratont, kitalál valami nagyobb sportteljesítményt, amit véghezvihet. De ugyanez igaz a külsőségekre, a szerelmi életre és a karrierre is. Ez nem igazi barátság!
  
  
• Nem lehetnek más barátaid: Önző módon folyton baja van azzal, ha másokkal is programokat szervezel vagy már barátaid is vannak. És folyton féltékenykedik emiatt. Ha igazi barát lenne, nem tenné ezt!

• Nem szívesen mesélsz el neki bizalmas dolgokat: Ha valamiért azt érzed, hogy néhány dolgot nem szívesen árulsz el neki, mert félsz, hogy ítélkezik feletted, esetleg továbbadja a dolgot, az egy nagyon erős jel arra, hogy mérgező a barátságotok.
  
  
• Egyoldalú a kapcsolat: Ha baja van, neked azonnal fel kell venned a telefont, oda kell rohannod és mindent el kell dobnod miatta. De fordított esetben ő nem veszi ennyire komolyan a te problémáidat.

Egyébként nem abban kell mérni a barátságot, hogy kivel milyen gyakran találkozol, hanem melyikőjük lenne az első, akit felhívnál, hogy mondjuk elmeséld: megkérték a kezedet? Ki az, akiben a leginkább bízol? Ki lenne az, akiért az éjszaka közepén is elrohannál bárhová, hogy segíts neki? Na, ő az igazi a barátod!