„Hangszálcsomó, kimerültség, depresszió, csak hogy néhányat említsünk azok közül, ami minket is elért” - A Valmar tagjaival beszélgettünk az idei évről
Hipergyorsasággal váltak az ország kedvenceivé, a már 20 milliós Youtube-nézettséget is átlépő ’Úristen’ című számukkal minden túlzás nélkül a nyár legsikeresebb és legnépszerűbb bandájává váltak.
A Valmar 2018-as megalakulása óta teljesen ösztönösen tört előre, a YouTube-ról pedig a slágerlistákra és teltházas élőkoncertekre ugrott. Marics Peti és Valkusz Milán egy ízig-vérig mai, friss és mindent elsöprő duót hoztak létre a magyar zene rajongóinak, akiket senki sem állíthat meg.
Szóval...milyen érzés ez a titeket – fizikailag is érezhető – körbeölelő siker?
Önfeledt boldogság! Talán ezekkel a szavakkal tudnánk a legjobban leírni azt, ami bennünk van. Álmainkban sem gondoltuk volna, hogy ennyien és ennyire szeretni fognak minket. Csak reménykedni tudtunk abban, hogy a bennünk lévő belső tűz és akarat el fog minket juttatni egy jó szintig. Amikor van egy álmod, méghozzá egy kis szobában a muterodéknál, ahol este 7-kor már rád szóltak, hogy „NE ZENÉLJ!”, és onnan ide eljutni szavakkal leírhatatlan!
A kezdetek kezdetén mi volt bennetek? Sejtettétek, hogy egyszer többezres tömeg előtt fogtok zenélni?
Az ember mindent meg tud szokni, így van ez a többezres tömegekkel is, ezért igyekszünk mindig hálásak maradni a közönségünknek. De az biztos, hogy a kezdetek kezdetén is az volt bennünk, ami ma is: akarat és határtalan szeretet a zene iránt. A fejlődésünket is úgy tudnánk leírni, mint magát az evolúciót, mindig csak visszanézve látja az ember, honnan, hova fejlődött. Egyértelműen vannak olyan számok, amelyeket ma már nem adnánk ki, de minden egyes próbálkozás, lépés közelebb vitt minket ahhoz, amik ma vagyunk.
Milyen a köztetek lévő kapcsolat? Hiszen nemcsak a munka, hanem a barátság is mélyen összeköt titeket.
Ez egy nagyon régre visszanyúló kapcsolat. Ha konkrétak akarunk lenni, akkor 11 évesen mi már szoros barátságot kötöttünk a teniszpályán, ami nagyon érződik a munkánkon és a köztünk lévő barátságon is.
Ezt hogy érted?
Nem az volt, hogy egy évvel a közös zeneírás előtt ismerkedtünk meg és fejlődtek ki az ellentétek közöttünk. Erre ott volt ez az eddig eltelt 11 évünk. Nyilván így sem könnyű mindig, hiszen mindkettőnknek van egy saját gondolatmenete, agyjárása, ami van, hogy nem egyezik, de általában mindig megtaláljuk a közös nevezőt a végére.
Ez az év minden eddiginél sikeresebb volt számotokra, és valljuk be: még nincs vége!
Tényleg hihetetlen évünk van! Valószínűleg ez is benne van a top fejlődési tendenciánkban, ugyanis a Sztárban Sztárral és az Úristen című számunkkal ez egy olyan nagy atombomba volt, amellyel olyan közönséget is magunkénak tudhatunk, akiket ezek nélkül nehezen értünk volna el.
Kikre gondoltok pontosan?
Apukákra, anyukákra, azokra a 40-es, 50-es éveikben járó emberekre, akiknek a jelenléte a koncertjeinken a legnagyobb visszaigazolás, hogy valami igazán jó, minőségi produktumot alkotunk. Az ő elismerésükre igazán büszkék vagyunk, akárcsak arra, hogy ők is a közönségünk részei.
A „való életben” hogyan töltődtök fel?
Nagyon nehéz volt lejjebb adni a havi 20-25 koncertünkből, de teljesen ráment az egészségünk. Hangszálcsomó, kimerültség, depresszió, csak hogy néhányat említsünk azok közül, ami minket is elért. Ezért is igyekszünk úgy szervezni a munkákat, hogy több nap szünetünk legyen feltöltődni. Sokat vagyunk a barátainkkal, a Balatonon. Bármilyen programon, ami nem zene és kicsit le tudunk kapcsolódni a munkáról.
Mindenki titeket hallgat és a hazai zenei szakma krémje is veletek akar dolgozni. Mi a nagy „Valmar-titok”?
Ez persze relatív és tudnánk is olyat mondani, aki nem akar velünk dolgozni. Viszont jól bevált receptet és titkot sem tudunk említeni. Már, ami a sikerhez kell. Nem tudjuk, hogyan vittük ekkora sikerre, azt viszont igen, hogy akarat, szorgalom és szenvedély nélkül semmi sem tud működni.
Mi lenne zeneileg a legnagyobb kihívás, amivel ezek után is szívesen néznétek szembe?
Talán nem meglepő, ha azt mondjuk, hogy egy amerikai sztárral készült közös szám lenne a legnagyobb kihívás vagy legalábbis nagy mérföldkő. Persze ez inkább álom, de merni kell nagyot álmodni.
Azt hiszem nehéz ennél többet kérni zenészként – legalábbis hazai viszonylatban –, de azért biztos van még bennetek néhány dédelgetett, megvalósításra váró álom.
Az Úristen számunkkal nagyon magasra tettük a lécet, amit nehéz lesz megugrani. 3 hónap alatt ért el 20 milliós nézettséget és egy percig sem bánnánk, ha ez maradna a legerősebb dalunk, de nagy reményekkel nézünk a jövőbe. Szeretnénk megtartani ezt a szintet és a csodás közönségünket is.