Zuhanyzói gigalőcs és a fehér pongyolás Káma Szútra bajnok: Kiégtem a Vágyak/Valóságon

Kezdhetném ezt a vélemény cikkemet egyből egy screenshottal arról, hogy miért is kapta fel az internet igazán a Sex/Life sorozatot, de inkább csak leírom, hogy továbbra is munkahelybarát maradjon az írásom: a harmadik részben feltűnik az egyik (persze jóképű, sikeres és kőgazdag) főszereplő gigászi méretű férfiassága, úgy igazán jól a gyanútlan netflixező arcába tolva, csak úgy lógva a maga 30 centis, fél kilós valóságában, miközben a pasi exének új férje csalódottan méregeti azt.

Szürreálisan és érhetetlenül hangzik? Oké, akkor jó, mert a sorozat is pont ilyen.

Gyors összefoglalóként annyit kell tudni róla, hogy van egy egykor sokat bulizó, a Káma Szútrát 73 százalékban kipróbált fehérmájú jóasszony, aki a sok csalódása után összeházasodik egy gazdag, helyesnek mondott, de egyébként rém antipatikus és valószínűleg aszexuális befektetési bankárral. Persze a kertvárosba költözés után egyből hajat vágat, nem sminkel többé, és kizárólag fehér pongyolákat hord, esetleg, ha ki kell mozdulnia otthonról, akkor vágyölő galléros pólót. A házasság elején már rájön, hogy bizony itt nem lesz olyan jó fajta a kefe, mint egykori lovagjával, aki szintén szexi, gazdag, sármos és persze okos is, de valami rosszat csinált, ami miatt főhősnőnk annyira megutálta a pasikat, hogy inkább azzal az unalmas férjével tervezi leélni az életét.

Azt be kell vallani pozitívumként, hogy a férfiaknak itt sok nőknek szóló sorozattal vagy filmmel ellentétben legalább van némi személyisége, és nem csak kellékek. Na, de térjünk csak vissza, hogy mi is történik ebben a rémesnek látszó házasságban.

A pongyolás szexdémonnak annyira hiányzik a lepedőgyűrés, és annyira ráun arra, persze teljesen jogosan, hogy férje inkább meccset néz az ő (tízpercenként megvillantott) fedetlen keblei helyett, hogy fantáziálni kezd az exről és a vele eltöltött kalandokról.

Persze, nyilván időrendben fantáziál, így egy komplett sztori kerekedik ki.

Billie - mert egyébként ez Madame Fehérmáj polgári neve - a sorozat nagy részében pucér, és mikor épp nem, akkor naplót ír fantáziáiról, emlékeiről a bőrdzsekis ex-szel. Hiszen nyilván bőrdzsekit hord a rosszfiú, hogy máshogy is lehetne érzékeltetni a csődörséget és sármot?

A naplót Billie a laptopján tartja, ami semmilyen kóddal nincs levédve, és persze egyből megnyílik, még csak mappákban sem kell a halvérű férjnek kutakodnia. A férj ahelyett, hogy kiakadna a nő emlékein, inkább megpróbálja maga is megvalósítani azokat a feleségével, és kínosan, izzadtságszagúan ugyanolyan helyzeteket létrehozni, amik kínzóan rossz próbálkozásnak tűnnek nézői szemmel, de a nő mégis élvezi azokat.

Akkor már meg lehetett volna úgy is csinálni, hogy legalább jónak tűnjenek. Bár én végig azt sejtettem, hogy a férj coming outolni tervez, Billie pedig nyugodtan, bűntudat nélkül visszatérhet volt pasijához, ez nem történik meg, de az sajnos igen, hogy a férj, akinek még a neve is feledhető volt, olyan semmilyen karakter, kielégíti magát felesége naplóját olvasva.

Na, ez volt az a jelenet, mikor annyira felkavarodott a gyomrom, hogy inkább egy napig pihentettem a sorozatot.

Aztán persze a kíváncsiság győzőtt és lepörgettem ezt a nyolc részes évadot, szórakoztatott, néha felháborított, főként azért, mert a nő döntésképtelen és irritáló karakter. Persze, az Emily in Paris óta már semmilyen valódiságot nem is várok a csajos Netflix limonádéktól, de azért nem gond, ha valami mást is tud egy sorozat a szaftos szexjeleneteken kívül, hiszen azokért akkor privát böngészőben felmegy az ember inkább más oldalakra.

A Sex/Life csattanója? Hát, vártam én is, de nem lett. Aztán ki tudja, lehet, hogy a második évadban majd az is érkezik...

Nézd meg a galériát is!