Horrorisztikus időutazás a 60-as évekbe: az Utolsó éjszaka a Sohóban megérdemli a tapsot

November 4-én, azaz egy hét múlva már érkezik a mozikba az Utolsó éjszaka a Sohóban című horror-dráma, főszerepben a csodálatos Anya Taylor-Joyjal és Matt Smith-tel. Bár az ő nevüket emelik ki elsőként a szereplőgárdából, azt már most megemlíteném, hogy Thomasin McKenzie, azaz az Ellie-t alakító színésznő legalább annyira megérdemli a tapsot, mint a film két húzóneve!

Spoilermentes kritika következik!

Az előzetesből rögtön lejön, hogy nagyjából miről szól a történet: adott egy fiatal lány, aki Londonba költözik, tele álmokkal és reményekkel, ám hamar rá kell ébrednie, hogy ez a világ nem olyan, mint ahogy ő azt elképzelte. Éjszaka aztán egy különös "álomban" találja magát: a 60-as évek Londonjában tér magához, és egy fiatal feltörekvő énekesnő, Sandie életét figyelheti a tükrökön keresztül. Sandie karrierre vágyik, csodaszép és lehengerlően határozott, ezért egy jóképű menedzser fel is karolja őt; ám nem minden az, aminek látszik. Ellie-t pedig innentől kezdve sorra kezdik üldözni a rémisztő szellemek, ijesztő lelkek, és amint egyedül marad a szobában, már ott is van, 50 évvel ezelőtt. De ki ez a múltbéli lány, mi történt vele és mit akarnak ezek az alakok?

Az Utolsó éjszaka a Sohóban erre a három kérdésre építi fel a történetet, és nagyon jól csinálja, mert az biztos, hogy nézőként is nagyon szeretnénk tudni a válaszokat. És még ha meg is próbálod tippelni a befejezést, nem valószínű, hogy kitalálod. A film egyik legjobb része egyébként maga a hangulata: a 60-as évek Sohója, a csillogás, az izgalom, a ruhák mind nagyon jól átjönnek, de nem félnek megmutatni azt sem, ami a háttérben zajlik valójában. Hogy mi az, ami kell ahhoz, hogy valaki ebben a világban befuthasson. És ez ijesztőbb, mint bármilyen kísértet vagy sötét alak a szoba sarkában!

Ahogy írtam is, a cselekményt nem biztos, hogy rögtön kitalálnád, hiszen bár elsőre úgy tűnhet, hogy elég egyértelmű a válasz, a készítők azért nem hagytak cserben. Tettek bele néhány fordulatot, amire nem igazán számít a néző (Sandie-t illetően, vagy akár a furcsa idős pasassal kapcsolatban), és végig adott a kérdés: vajon Ellie mentális problémák miatt látja ezeket a képeket, vagy tényleg vannak különleges képességei? Az persze már más kérdés, hogy végül ki mennyire elégedett a lezárással!

Ami kevésbé tetszett, hogy akadtak olyan fordulatok, amiket nem igazán maradt idő kibontakoztatni, emiatt pedig nem is sokkoltak annyira. Pedig egyébként nagyon jó ötletek voltak a filmben, és igen, valóban nem jó, ha túlhúzzák a cselekményt, de ezekre (ismétlem, például a furcsa idős pasas) igazán maradhatott volna még pár perc.

A másik dolog, ami egy kissé zavaró, az Ellie és a férfi mellékszereplő kapcsolata volt. Nem akarok belemenni, hiszen ígértem, hogy nem spoilerezek, de a rövid ismeretség ellenére is a srác olyan lelkesen segített neki, mintha gyerekkori barátok lennének. Még olyan helyzetekben is, amikor kívülállóként egyértelműen úgy tűnik, hogy a lánynak súlyos mentális problémái vannak (lásd könyvtári jelenet). Persze nyilván kellett egy mellékszereplő, aki továbbviszi a cselekményt bizonyos helyzetekben, de ez kissé hihetetlen volt (még a horrorisztikus téma ellenére is).

A közel két órás film egyébként nem érződik hosszúnak, Matt Smith, Anya Taylor-Joy és Thomasin McKenzie csodásan alakítanak, és az egész film egyfajta horrorisztikus időutazás, amelynek az első fele kifejezetten kellemes, majd a második fele ijesztő. Ha szereted a 60-as évek világát, és nem mellesleg a horrort is bírod, ezt a filmet ne hagyd ki; de megsúgjuk, nem annyira horrorisztikus maga a film, a dráma vonal sokkal erősebb, így ha nem rajongsz az ijesztő filmekért, akkor is megnézheted!

Mutatjuk is az előzetest, ami szintén meghozza a kedved:

Ha pedig kedved támadna egy kis horrorfilmnézéshez Halloween alkalmából, addig is íme néhány izgalmas alkotás: