Óriás túrógombóc „majdnem” úgy, ahogy Náncsi Néni készíti
Ha valaha kóstoltad Náncsi Néni legendás túrógombócát, biztos, hogy újra és újra visszatértél miatta a hűvösvölgyi vendéglőbe. Mivel erre most esélyem sem volt, gondoltam összedobom otthon.
Hogy túlvállaltam-e magam? Részben…
Merthogy Náncsi Néni túrógombócai óriásiak, remegősek, puhák, és szétomlanak a szájban. Ember – vagy inkább szakács – legyen a talpán, aki ezt összehozza, hiszen több buktatója is van az elkészítésében; ha túl puha szétfolyik majd a tányérban, ha túl nagy, kívül szétfő mire a belseje is elkészülne, és még sorolhatnám az hátulütőit, de inkább elmesélem én, hogyan abszolváltam végül a sajátomat.
Először is kutatni kezdtem a neten, míg nem rátaláltam egy gyors és szimpatikus receptre a konyhagyaricapriccio blogon, ahol azt ígérték tényleg nagyon közel áll az áhított gombócokhoz, és nagyjából 15 perc alatt megvannak. Engem ezzel gyakorlatilag kilóra meg is vettek. A recepten mindössze annyit változtattam, hogy beleküldtem még egy csomag vaníliás cukrot is, és nem sima zsemlemorzsával, hanem bio gluténmentessel készítettem. Na, nem azért, mert bármi bajom lenne a gluténnal, csak ez volt az egyetlen, amit itthon találtam – fene se érti, hogyan került ide. De gondoltam ez is megteszi. Hát nem, épp ez volt az egyik dolog, amin elbuktam, fura csomókba állt össze a pirításnál és nem is barnult meg, ahogy kellene neki. A másik, hogy túlontúl nagy gombócokat formáztam a masszából, ami ennél a keveréknél valószínűleg nem működik, de az állaga és íze csaknem tökéletes volt. Szóval, ha kedves kis gombóckákat készítettem volna, bizony tökéletesen átment volna a rostán. Ha te is kipróbálnád ezt a receptet – persze szigorúan 5-6 centis gombócokat formázva, mutatom, hogyan abszolválhatod.