Egyre többen vállalják a tudatos gyermektelenséget
Éva magazin írása: Tragikus-e a gyermektelenség? A tudatosan gyermektelenek számára a válasz egyértelműen nem. De mégis mi jár azoknak az egészséges felnőtteknek a fejében, akik önszántukból teszik le a voksukat a gyermekmentes élet mellett?
Egyre többen döntenek úgy, hogy nincsen szükségük gyermekáldásra az életük kiteljesedéséhez, sőt, úgy érzik, a boldogságuk képletéhez hozzátartozik a gyermektelenség.
Őket nevezi a szakirodalom tudatos gyermekteleneknek.
Ha már kislányként is komolyan vetted a babázást, és mindig is tudtad, hogy anyuka szeretnél lenni, talán értetlenül állsz a jelenség előtt. De az is lehet, hogy még nem alapítottál családot, és ahogy telik az idő, egyre bizonytalanabb vagy azt illetően, valóban vágysz-e erre. Ha az utóbbi kategóriába tartozol, valószínűleg sokkal könnyebben megérted, miért nyilvánítja valaki gyermekmentes zónává az életét.
Úristen, hogy fér el ott egy baba?!
Hallottad már azt a kifejezést, hogy tokofóbia? Mint minden fóbia, ez is egy nagyon erős félelmet, viszolygást jelöl, méghozzá a terhesség és szülés folyamatától való rettegést. Természetes, hogy a várandós nők valamennyire félnek a szüléstől, Dunát lehetne rekeszteni a fájdalomról és vérfürdőről szóló rémtörténetekkel, és ha valamilyen csoda folytán nem is fárasztják ilyen történetekkel a kismamát, a szülés akkor is megterhelő fizikailag. Illetve az ember lánya mégiscsak egy életet hoz a világra, ez óriási esemény, az óriási eseményekhez pedig természetszerűleg gyakran társul szorongás. A tokofóbia ennél sokkal többről szól, szélsőséges esetben okozhat pánikrohamokat, alvászavart, teljesen felboríthatja az érintett nők mindennapi életét. Enyhébb formában a tokofóbia nem akadályozza a normális életvitelt, azonban belátható, hogyha valakit a hideg kiráz a terhesség alatt átrendeződő szervek gondolatától, nem is beszélve a szülésről, valószínűleg nem érez nagy késztetést arra, hogy keresztülmenjen mindezeken.