Az egyik legnépszerűbb kutyafajta, mégis sokszor az utcán végzi: Minden, amit tudnod kell a szánhúzókról, hogy felelős gazdijuk lehess

Ma már naponta akár több olyan bejegyzésbe is belefuthatunk a közösségi oldalakon, amiben megváltozott életkörülményekre, költözésre és időhiányra hivatkozva új gazdát keresnek a szánhúzó kutyájuknak, akit kölyökként még olyan édesnek tartottak, hogy akár gondolkozás nélkül magukhoz vették. Az Összefogás a Szánhúzókért Alapítvány gondozásában jelenleg is közel hatvanan várnak új gazdira – és az otthontalan állatok száma sajnos folyamatosan nő. A hirtelen jött népszerűsége ellenére ugyanis a szibériai husky, az alaszkai malamut és a szamojéd korántsem bizonyul egyszerű lakótársnak – ezért veszélyes, ha valakinek a fajta ismerete nélkül esik rájuk a választása.

Divatból menhelyre

„Valóban divatkorát éli ma Magyarországon ez a fajta” – emeli ki az Összefogás a Szánhúzókért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Dr. Danai Valéria. „Ám ez egyáltalán nem jó hír, mivel a legtöbb husky például a szülőkutyák kihasználásával, szaporítóknál születik, ennek következtében a vásárlók rossz genetikájú, oltatlan, sokszor már beteg kisállatokat visznek haza, és nem kapnak megfelelő tájékoztatást a jellemzőikről, az igényeikről.” Valéria úgy látja, a huskyk és általában a szánhúzó fajta főként azoknak a filmeknek és meséknek köszönhetően vált keresetté, amelyekben gyönyörű és fegyelmezett állatokként ismerhetjük meg őket.

Elképzelés vs. valóság

Valéria ezért óva int mindenkit a szánhúzók vásárlásától, illetve örökbefogadásától, ha csupán a gyermekük kérésére tennék meg azt. „Őket is általában egy film inspirálja, csakhogy a gyerekek nem tudnak felelősséget vállalni értük. A gondozásuk a szülőkre hárul, akiknek szem előtt kell tartaniuk azt, hogy ezek az egyedek 12-15 évig is élhetnek. Egyébként a szánhúzók igazi családkutyák, hamar barátságot kötnek a legkisebbekkel, de a durva játékot, a folyamatos nyaggatást nem tolerálják. Ezért is fontos a gyermekek felelős és tudatos nevelése a kutyákkal való viselkedést illetően - utóbbi úgyszintén a szüleik feladata.”

Új családtag érkezik

Valéria azt mondja, a szánhúzók nem valók hagyományos ebtartást kedvelő embereknek, mert sosem lesznek „klasszikus kerti-, vagy lakáskutyák. „Kizárólag azoknak javasoljuk őket, akiknek a velük való foglalkozás és a közös élményszerzés a hobbijuk lesz – tehát a szabadidejükben olyan tevékenységeket űznek, amiket a négylábú társukkal együtt lehet végezni. A szánhúzók nem háziállatnak, hanem családtagnak képzelik magukat és amennyiben nem ennek megfelelően viszonyulunk hozzájuk, nem fognak beletörődni. A maguk módján hangot adnak az igényeiknek, ami a gazda számára biztos, hogy nem lesz örömteli” – hívja fel rá a figyelmet az Összefogás a Szánhúzókért Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Szökésre felkészülni!

Ugyan a szánhúzókat elsősorban sportolóknak ajánlják, hatalmas közös séták, túrák és kirándulások rendszeres beiktatásával bárki jó (és felelős) gazdijuk lehet. „A legfontosabb az, hogy együtt lehessenek velünk. A kutya nem fog magában szaladgálni fel-alá az udvaron. Ehhez kell egy másik négylábú társ vagy a gazda, aki játékra ösztönzi. Továbbá a kert soha nem tudja pótolni a séta vagy kirándulás nyújtotta élményeket, ingereket. Persze a lakásban történő tartásuktól sem kell visszariadni, amennyiben napközben legalább 5-6 óránként elvisszük őket sétálni. A bezártság az egészségéküknek és a lelküknek sem tesz jót.” Unalmukban nemcsak vonyíthatnak, hanem el is szökhetnek, mivel óriási bennük a kalandvágy: éppen ezért csak betonalapú, nem átmászható, átugorható, magas, továbbá nem szöges vagy hegyes végződésű kerítés felállítása mellett tudhatjuk őket állandó biztonságban.

Itt van a kutya elásva!

Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy a szánhúzók előszeretettel ásnak és a vadászösztönük is rendkívül erős. „Eredeti közegükben munkakutyaként, sőt haszonállatként éltek az emberek mellett. Testalkatukban, izomzatuk felépítésében, valamint jellemükben és viselkedésükben is kimondottan a szánhúzásra fejlesztették ki őket. Azonban nyáron, amikor a hó megolvadt, nem tudtak dolgozni velük, nem fordítottak gondot a táplálásukra. Így maguknak kellett az életben maradásért megkeresniük az élelmüket. Ma már nem feltétlen fogyasztják el a zsákmányként elejtett cicát vagy tyúkot, hiszen nem éhesek, de az ölés izgalmáért bármikor szívesen vadásznak.”

A kevesebb több?

A szánhúzók egyébként a múltjukból fakadóan meglehetősen „kis fogyasztású” ebek. „Amikor egy fogat rakománnyal elindult több száz kilométer távolságra, nem volt sok hely a kutyák táplálékának. Így a komoly hidegben végzett rendkívüli fizikai munka jutalma rendszerint meglehetősen kevés étel volt, ezért a szervezetük úgy alkalmazkodott, hogy a kis mennyiségű ellátmányt is jól hasznosították.” Ezt a tulajdonságukat máig megőrizték, ezért a mostani kényelmes életkörülmények mellett hízásra hajlamosak. „Még a sportolók sem igényelnek nagyobb mennyiségű táplálékot, inkább a minőségre kell koncentrálni” - tanácsolja zárásképpen Valéria.

Egy kutyus számtalan dologra megtaníthatja a gazdáját. Kíváncsi vagy, milyen leckéket vehetsz a négylábú társadtól?